Crantor
Crantor, Κραντωρ, a ciliciai Soliból, még a régi Academia mestereinek Xenocratesnek és Polemonnak tanítványa. Benső összeköttetésben élt Arcesilausszal és Cratesszel és halálakor vagyonát Arcesilausra hagyta. Diog. Laërt. 25. Ő volt Plato Timaeusának első magyarázója. Írt a bánatról, (περι πενϑους) egy vigasztaló iratot Hippocleshez ennek gyermekei halála alkalmával; Cicero a Consolatióban saját vallomása szerint ezt követte (Plinius h. n. praef. §. 22), valamint sok eszméjét átvette a tusc. disp.-ban. Heine. De fontibus Tusculanarum dips. Weimar 1863. Gercke. De consolationibus, Berlin 1883. Plutarchus vagy Pseudo Plutarchus az Apolloniushoz írt vigasztaló iratában szintén forrásul használta. Cicero Acad. II. 44, 135: ad verbum ediscendus libellusnak jellemzi Cr. művét. Plato eszményi erkölcstanából merít erőt és vigaszt. H. I.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
