Διαδοχος
Διαδοχος, jelentése szerint a. m. követő, utód; a későbbi görög és római történetirók ama hadvezéreket értik e név alatt, kikre Nagy Sándor az ő óriási birodalmát hagyta s kiknek meghasonlása utóbb annyi véres háborúkra vezetett; ezenkívül az újplatonikus Proclus is előfordul e névvel, mint Syrianus utóda. V. ö. J. G. Droysen, Geschichte der Diadochen (1878) és Geschichte der Epigonen (1878). Köhler, Über die Diadochengeschichte Arr. (Philologus 49. köt.) K. J.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
