Diocles
Diocles, Διοχλης. – 1. Orsilochus fia, Alpheus unokája, a messenei Pherae fejedelme; ő ad szállást a Spartába utazó Telemachusnak és Pisistratusnak. Od. 3, 488. – 2. Megarai hős, kinek tiszteletére alapították a megarai ifjak a Διοχλεια ünnepet. A Theocritus schol. állítása (12, 30) szerint athenaei menekült volt, ki az Attica ellen hadat viselő Eumolpust pajzsával védve a harczban elesett. – 3. Az eleusisi királyok egyike, kiket Demeter az eleusisi mysteriumokba beavatott. Hymn. Hom. in Cer. 475. – 4. A régi attikai vígjáték egy költője; csak 4 darabjának a czíme jutott reánk (l. Kock Com. Att. fragm. 1, 766 sk.). – 5. Syracusaei politikus, ki a peloponnesusi háború alkalmával kegyetlenül bánt a fogoly athenaeiekkel. Később hazájában a democratikus alkotmányformát léptette életbe. A carthagóiakkal viselt szerencsétlen háborúja (409) után számkivetésbe menni kényszerült, de csakhamar visszatért. Mivel a saját maga által alkotott törvény ellenére fegyveresen jelent meg egy népgyülésen, öngyilkossá lett. Ugyanez a monda járt Charondasról is. Diod. Sic. 13, 19, 33. – 6. D. Carystius, Δ. Καρυστιος, Carystusból való görög orvos az Aristoteles előtti időkből. Plin. h. n. 26, 2. – 7. Augustus idejében élt rhetor. Sen. Controv. 1, 3. – 8. Peparethusból való, a második pún háború elején élt görög történetíró, megirta Roma mondai történetét. Töredékei Müllernél Fragm. Hist. Graec. 3, 74–79. V. R.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
