Diodorus
Diodorus, Διοδωρος. – 1. Az, a ki Cronus melléknévvel ismeretes, a cariai Iasusból való; Potlemaeus Soter udvarában élt; a megarai iskolához tartozó bölcsész és hires dialectius volt. Diog. Laërt. 2, 111. Strab. 14, 658. 17, 838. Cic. de fato 6, 12. – 2. Tyrusból való peripatetikus, Critolaus tanítványa, Aristoteles iskolájában az alapító után ő volt a hatodik vezető. Legfőbb jónak nyilvánította: Vacare omni molestia cum honestate. Cic. acad. pr. 2, 42, 131. – 3. D. Periegetes (kalaúz-könyv szerkesztő), Theophrastus kortársa; egy Atticára vonatkozó művet, u. n. Periegesist (kalaúz-könyvet) szerkesztett, a melyből egy, legalább is 3 könyvre terjedő részlet περι υμηματων («A síremlékek») czímet viselt. Plut. Them. 32. vit. X orat. 849. 4. Ezzel a melléknévvel. Siculus, ο Σιχελιωτης. Ezt a melléknevét onnan nyerte, hogy Agyriumból, Sicilla szigetéről való volt. Julius Caesar és Augustus idejében élt. Életéből csak annyit tudunk, hogy Europában és Ázsiában 30 évig útazgatott, hogy a történeti események színhelyét közvetetlen szemlélet útján megismerje, s tartózkodott Romában is egy ideig. Diod. Sic. 1, 4. Azt tűzte maga elé czélúl, hogy a meglevő összes történeti anyagot könnyen áttekinthető rendszerben egyetemes történelemmé dolgozza fel. Azon segédforrások felhasználásával, a melyeket neki Roma nyújthatott, megszerkesztette Βιβλιοϑηχη ιστοριχη czímű művét 40 könyvben mely munkához nem kezdett a Kr. e. 21-ik év előtt. Ebből a műből a hat első könyv az őstörténetet, a következő tizenegy a trójai háborútól N. Sándor haláláig terjedő idők eseményeit, a hátra levő huszonhárom pedig Nagy Sándor halálától a galliai háborúig (Kr. e. 60-ik évig) lefolyt idők történetét tárgyalta. Belőle azonban csak az öt első, továbbá a 11–20. könyv maradt meg teljesen; ezeken kívül maradtak még jelentékeny töredékei a byzantiumi történetíróknál és Constantinus Porphyrogenitus gyűjteményeiben. Tárgyalása a regés őskorban ethnographiai, a történeti idők eseményeinél pedig krónikai alapon mozog; e miatt az előadás nagyon laza, mely az események okaira, alapjaira semmi mélyebb pillantást vetni nem enged. E krónikai alap daczára időszámítása nem eléggé pontos, a mennyiben egymástól távol eső történeti mozzanatokat olykor önkényesen egy év keretébe szorít bele. Népek s nemzetek éles jellemzése, történeti személyiségek jellemének erős kidomborítása helyett egyes jellemvonások felmutatásával s egy vagy más, nem épen jellemző tulajdonság megemlítésével elégszik meg. A mythologiával szemben minden költői érzék nélkül az euhemerismusnak (l. Euhemerus) hódol, a történeti események lefolyásában azonban igykeszik a προνοια igazgatását kimutatni. Forrásaival szemben, úgy látszik, valami éles critikával nem igen járt el; már művének nyelvezete is ezek különféleségére mutat, a melyeket különben csak hozzávetőlegesen lehet nála kimutatni. Úgy látszik, használta Theopompus, Ephorus, Timaeus, Ctesias, Cltiarchus, Hieronymus, Diyllus, Philinus, Diodotus, Duris és Megasthenes munkáit úgyszintén Polybius és Posidonius műveit is, s különösen a legrégibb korra nézve a Fabius Pictorét. Nyelvezete egyszerű, világos; előadása azonban egyhangú és terjengős s nincs meg benne a kellő frissesség és elevenség. Műve minden fogyatékossága mellett is nagyon fontos reánk nézve s az ókori történet némely szakaszaira, különösen Sicilia ókori történetére nézve főforrásúl szolgál. Első teljes kiadását adta Stephanus (Paris, 1559). Utóbb ismét kiadták. Wesseling (bő és kimerítő jegyzetekkel, Amsterd. 1746); Dindorf (Leipzig, 1828–1832); ugyanez gör. és lat. szöveggel (Paris, 1842–1844 és Leipzig 1866–1868, újra átdolgozva Vogeltől, u. o. 1888–1891); Bekker (Leipzig, 1853–1854). Forrásaira vonatkozólag kutatásokat tettek Collmann, Klüber, Volquardsen, Schneider, Haake és mások. De l. e tárgyra nézve különösen: Heyne, De fontibus et auctoribus historiarum Diodori (a Commentationes societatis regiae scientiarum Gotting. cz. mű V. és VII. köteteiben). ZS. B.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
