Dominus
Dominus (régi alakját: dumenus-t v. ö. a görög do-menoV-szal, tehát a m. dator, venditor. Lange, N. Jahrb. d. Phil. u. Paed. 67. Más magyarázat szerint domare-, gör. δαμαω-, szkr. dâmjâmi-val függ össze), eredetileg a paterfamiliast jelenti a res familiarishoz való viszonyában, a mely viszonyt dominium fejezi ki. E szerint a paterfamilias dominus volt a többi közt az ő manusában levő rabszolgákkal (servi) szemben is. Lange, R. A. 1, 109. 145. 149. A d. fogalmának tágulását jelzi az a körülmény, hogy a gyermekek is így szólítják atyjukat, mint a domus urát. Suet. Oct. 53. Mart. 1, 82. V. ö. Ulp. 46. A császárság idején finomabb körökben dominus és domina megszólítás dívik nem csak házasfelek, hanem testvérek közt is (Sen. ep. 105. Suet. Claud. 39. Verg. Aen. 2, 214), minta hogy a görögöknél is divatos volt a feleségnek δεσποινα nevezete; idegenek és távoli ismerősök egymást szintén dominusnak v. domine fraternek szólították, felnőtt leányokat a férfiak dominának (χυρια). Sen. ep. 3. Hízelgők a császárokat is illették e czímmel, s Octavianus és Tiberius lealázónak tekintette ugyan és eltiltotta mint olyat, mely rabszolgákhoz illik, nem pedig szabad rómaiakhoz, azonban a későbbi császárok közül egyesek szívesen vették, sőt egyenest megkívánták s föl is vették, Caracallától fogva meg a pénzekre is rányomták. Tac. ann. 2, 87. Suet. tib. 27. Dom. 13. Dio 59, 3. Plin. pan. 2.7. 45. 55. ep. 10. CS. JÓ.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
