Epopeus
Epopeus, ’Επωπευς, a Homerus utáni epikusoknál felmerülő mythologikus alak; úgy látszik, Helius egyik melléknevéből (magasságban, επωπη, trónoló) alakult solaris istenség, a kiből az idők folyamában mesés király lett. A hagyomány szerint Posidonnak és Canacénak fia, Aleousnak testvére (vagy fia, Paus. 2, 1, 1). Thessaliából jött Sicyonba, a hol király lett. Hozzája menekült Nycteus leánya a thebaei Antiope, a kit Zeus szerelmével megtermékenyített volt (v. ö. Amphion, 1), de a ki E.-nak neje lett. Nycetus bosszúságában és szégyenében öngyilkos lett, de fiának Lycusnak meghagyta, hogy álljon bosszút E.-on és Antiopén. Lycus elfoglalta Sicyont, megölte E.-t, Antiopét pedig foglyul vitte el magával, úgy hogy azután útközben szülte Zethust és Amphiont. Schol. ad Apoll. Rhod. Argon. 4, 1090. Egy másik hagyomány szerint maga Nycteus vezette a bosszuló hadjáratot és ő is E. is belehaltak az egymáson kölcsönösen ejtett sebeikbe. Apollod. 3, 5, 5. Paus. 2, 6, 1. 11, 1. L. M.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
