Fabula
Fabula (fari-tól), minden monda és élénk jellegű elbeszélés, különösen a költött, továbbá a drámának tartalma és tárgya (=μυϑος), aztán maga a dráma, a comoedia szintugy mint a tragoedia és a satyrjáték. A római görög anyagú s görög eredetiből készült comoedia neve f. palliata, a római nemzeti comoediáé f. togata vagy egyszerűen togata, még pedig f. praetexta és trabeata, tabernaria. L. Comoedia. A római nemzeti tragoedia neve f. praetexta (később praetextata) A görögöknél már Hesiodus és Architodus az állatvilágból vett elbeszéléseket értettek alatta (Hess. app. 198–208. Archil. 86. frgm.), melyeknek szülőhazája meg nem állapítható; egyik néptől a másikhoz vándorolnak s általában az emberiség közvagyonának tekinthetők (v. ö. Keller. O., Gesch. der griech. Fabel a Jahrb. f. Phil. 4. pótkötetében. Beney a Pantschatantram feldolgozásában, Leipzig, 1859); időjártával gyüjteményeket is készítettek egyes műbarátok az ily népies költésből, majd az irók magok is alkottak ily meséket, pl. a görögöknél különösen Aesopus és Babrius (l. ezeket), a rómaiaknál pedig nagyrészt Aesopus után Phaedrus senatriusokban, majd később Babrisu után Flav. Avianus elegikus mértékben. A rómaiaknál legrégibb mesének ismerjük a Men. Agrippáét a gyomorról és tagokról. Liv. 2, 22. Voltak növénymesék is, pl. az olajfa és babérfa vitája. Callim. 93. frgm. SZ. I.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
