Galatea,
Galatea, Γαλατεια, Nereusnak Doristól született leánya, úgy látszik a csöndesen pihenő, ragyogó tengernek megszemélyesítése. Il. 18, 45. Theog. 250. A rája vonatkozó mythus kivált az alexandriai és későbbi költők, valamint a képzőművészet körében volt népszerű. A mythusnak legismertebb és legelterjedtebb részlete viszont Polyphemus cyclopsnak szenvedélyes szerelme G. iránt (pl. Theocr. 6). Polyphemus heves szerelmében vakon üldözi G.-t, a ki azonban nem őt szereti, hanem a szép Acist, Faunus és Symaethis fiát. Ekkor a szerelmes cyclops szerencsés vetélytársát egy szikladarabbal megöli, mire Acis vére forrás alakjában buzog fel. Ov. met. 13, 750 skk. Volt azonban a G.-ra és Polyphemusra vonatkozó mythusnak egy másik változata is, mely szerint a nympha a cyclopsnak szerelmét meghallgatta, eleinte csak ki-kijött hozzá a tengerből, utóbb azonban nejévé lett és a szárazföldre jött lakni, a hol Galatest vagy Galast szülte. A képzőművészet (campaniai falképek, palatinushegyi freskók) kivált az utolsó verziót örökítette meg szívesen. V. ö. Holland. De Polyphemo et G. Leipziger Studien, VII, 141. skk. L. M.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
