Hyacinthus
Hyacinthus, ’ϒαχινϑος, a laconai Amyclae alapítójának, Amyclasnak gyönyörű fia, Apollo kedveltje, kit az isten akaratlanul megölt, mikor a koronghajításra oktatta. Apollod. 1, 3, 3. Más hagyomány szerint Boreas (vagy Zephyrus) is szerette az ifjút, s féltékenységében oly erővel röpítette Apollo korongját az ifjú fejéhez, hogy belehalt. Ov. met. 10, 184. H. véréből fakadt a hasonnevű virág, melynek levelén a panaszos AI–AI kiáltás betüit vélték leolvasni. A mythus értelme világos: az isten discusa nem más, mint a nap korongja, mely az ifjú természetet nyájas sugaraival kezdetben melengeti, s az ifjú virág elfonnyadva, lecsüggeszti fejét és a camcula forróságában elpusztul. A spartaiak tényleg Hecatombaeon (= julius) havában ülték három napon át a Hyacinthia ünnepét. Az első napon szomorúan siratták a szép H. halálát és a virág elfonnyadását; halotti áldozatokat mutattak be sírján, mely Amyclaeben Apollo szobrának talapzatáúl szolgált. Paus. 3, 19, 3. De a második napon már czitera és fuvola hangja mellett mulatoztak. Ifjak és leányok víg kardalokkal ünnepelték H. apotheosisát, kifejezve így a biztos reményt, hog a nyár hevében elhalt természet ujra felvirul. Sparta egész népe Amyclaebe vonúlt, s még a szolgák is részt vettek az örömben. Athen. 4, 17 (139, D.). G. J.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
