Libertinus
Libertinus, libertus. A fölszabadított rabszolga neve állampolgári viszonyát tekintve libertinus (vagy libertina), urához való viszonyát tekintve pedig libertus (vagy liberta) volt; eredetileg azonban libertus a fölszabadított, libertinus pedig annak a szabad állapotában született fia. Just. 1. 3 pr. Libertini sunt, qui ex justa servitute manumissi sunt. – I. A rabszolga manumissio (l. o.) által lett szabaddá; fölvette ura nomenjét s gyakran praenomenjét is vagy tetszés szerint választott mást, melyhez többnyire még neve járult cognomenül. A libertunusoknak a manumissio különböző módjai s a nyert szabadság mértéke szerint következő osztályaik voltak: 1) cives, 2) latini Juniani (l. o.). 3) dediticii (l. o.), 4) statu liberi v. liberti futuri (l. Manumissio). – II. A polgárokká (cives) lett libertinusok állapota. – 1. Közjogi tekintetben. Ezeket beosztották a tribusokba s a centuriákba s így szavazatuk volt a nép gyülésein. Befolyásuk azonban alig nyomott valamit a latban, mert csekély vagyonuknál fogva a legalsóbb osztályokkal szavaztak s mert a városi tribusokba osztották be őket. Appius Claudius mint censor Kr. e. 312-ben valamennyi tribust megnyitotta előttük, de már 8 évvel később Q. Fabius Maximus censor ismét visszaszorította őket a városi tribusokba; de mivel ennek daczára is betolakodtak a többi tribusokba, a Kr. e. 220-ik év censorai Fabius rendszabályát alkalmazták, a Kr. e.115-ik évben kelt lex Aemilia pedig egyszer s mindnekorra a városi tribusokra szorította beosztásukat. A nemességnek s a censoroknak azután volt rá gondjuk, hogy ez a rendelkezés az ellenkező törekvések (lex Sulpicia, Cornelia, Popiria, Manilia, Clodia, l. Lex alatt) daczára is fenmaradjon. Hivatalokra csak kivételesen jutottak s a szövetséges háborúig csupán szükség esetén katonáskodtak, akkor is alsóbbrendű szolgálatban. – 2. Magánjogi tekintetben volt ugyan commerciumuk, de ingenuus házasságát libertinával ignominiának tekintették. Fiaik sem örvendtek sokkal különb helyzetnek (bár a lex Terentia Kr. e. 189-ben szabad szülők gyermekeit már teljes jogú polgároknak nyilvánította) egész a köztársaság utolsó idejéig, a mikor már a libertinus fiát ingenuusnak vették. Fölszabadítójukkal szemben a libertinusok körülbelül a cliensség állapotába jutottak; nem csak a nevük, hanem temetkezőhelyük is közös volt; a l. volt ura részéről szükség esetén anyagi támogatásban részesült, de viszont vagyonának egy része, ha voltak is gyermekei, a patronust illette, valamint a gyámkodás is a l. neje és gyermekei fölött. A császárok egyes libertinusokat különös kegyben s magas kitüntetésekben részesítették. A lex Visellia (Kr. u. 23) csak olyanoknak adta meg a jus honorumot, kiknek a császár az aranygyűrű viselését (jus aureorum annulorum) megengedte. Vécsey, Institutiók 1902, 170 skk. ll. CS. JÓ.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
