Libitina
Libitina, ősrégi italiai istennő, kinek mint a gyönyör istennőjének Lubentina, Lubentia vagy Lubia is a neve, mely gyakran Venus jelzőjeként fordul elő. Varro 1. 1. 6, 47. Említik L.-t mint a kertek, szőlők és a szüret istenét is; azonban az írók révén inkább a halál és halottak istennője gyanánt ismeretes, kit ezért Proserpinával azonsoítottak. Egy Servius Tulliusnak tulajdonított régi rendelet értelmében minden halálesetkor egy pénzdarabot (lucar Libitinae) dobtak szekrényébe; a temetéshez szükséges szerelvényeket pedig, különösen a ravatalt, templomában (lucus Libitinae, Dion. Hal. 4, 15) vásárolták vagy kölcsönözték ki. A költők gyakran jelölték L. nevével a halált is. Hor. od. 3, 30, 6. sa. 2, 6, 19. Phaedr. 4, 20, 26. G. J.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
