Litterarum obligatio
Litterarum obligatio, későbbi kifejezése az irásbeli kötelezvénynek; tulajdonképen azonban a tartozásoknak a főkönyvbe (tabuale vagy colex accepti et expensi) való beiktatását jelenti. Magánosok és üzletemberek könyvet vezettek jövedelmeikről (acreptum) és kiadásaikról (expensum). A kiadási rovatba (expensilutio) bejegyezték kölcsön kihelyezett pénzeiket is tételenkint. Ugyanide iktatták be azt is, ha az adós tartozását egy harmadik egyén vállalta magára (delegatio, legare). A könyvvezetés műkifejezése nomina facere, a másra való átírásé transscribere. A főkönyvek az argentariusok könyveihez hasonlók, de ezeknél egyszerűbbek voltak. Az egyik oldalra a bevételt, a másikra a kiadást jegyezték (accepti et expensi latio). A tartozás kifizetésének külön rovata volt, a mit acceptum referrével jelöltek meg a tabulaeban. Ezek az ú. n. codices a hatóságok előtt hitelt érdemlő könyveknek tekintettek, mert a vagyonbecslés alkalmával a censoroknak bemutatták, bár az ellenfél tabulaei ellen bizonyítékot nyujthattak. Cic. Verr. 1, 49. T. M.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
