Padus
Padus, Παδος, m. Po, Italia főfolyója (fluviorum rex, Verg. g. 1, 482), állítólag a partjain dúsan termő fenyűről (celta nyelven állítólag padus) kapta nevét; liguriai nyelven Bodincus v. Bodencus (feneketlen). Pol. 2, 16, 12. lin. n. h. 3, 122. Régente a mesés Eridanusnak tartották, de ezt már Herodotus költői találmányának jelezte (3, 115). A rómaiak csak a gallus háborúk óta ismerték. A P. 2041 m-nyi magasságban a Piano del Ren ered; eleinte KDK.-nek folyik, azután K.-nek Gallia Cisalpinán keresztül, balról 16, jobbról 18 mellékfolyót véve föl. A Ticinus torkolatáig föl hajózható volt az alpesi hó olvadása után vízben igen gazdag, úgy, hogy gyakran kiáradt. Polybius szerint Trigaboli (m. Ferrara) mellett 2 főágra, az északi Padoára és a déli Olana- v. Volganusra szakadt. Plinius később 7 ágat, részben mesterséges csatornát említ; m. legfontosabban a Naviglio Grance, a bianco, Cavour, Adigetto és a Cento csatorna. Pol. 2, 17, 34. 32, 2. 3, 40, 5. Caes. b. G. 5, 24. Hor. epod. 16, 28. Strab. 5, 212. SZ. IS.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
