Palilia, Parilia
Palilia, Parilia, Παλιλια, ősrégi ünnep abból a korból, mikor a később oly fényes Roma nem volt egyéb mint pásztorok szegényes telepe a Palatinuson. Eredetileg tisztuló és engesztelő ünnep vala Pales istennő tiszteletére, kinek kegyétől fügött a latinus pásztorok felfogása szerint a nyájak szaporasága és egészsége. Az istennőnek, kit a régiek a görög Pannak megfelelőleg néha férfinak is képzeltek (Arnob. 3, 40), köleslisztből készült kalácsot és tejet áldoztak; azután zene mellett szalmakazalokat gyújtottak meg, melyeket a pásztorok átugrottak (v. ö. a nálunk is divó szokást sz. Iván napján), sőt a nyájakat is áthajtották rajtuk, hogy esetleges bűneiktől megtisztuljanak. Lakoma és ivás fejezte be a pásztorok e kedves ünnepét, melyet Romában aprilis 21-én, a város állítóalgos alapítása napján tartottak meg. Az állam a lakosok tisztulása végett égő áldozatot mutatott be, melyhez a Vesta szűzek szállították az anyagot. Ugyanekkor a városban és mezőn a házakat, udvarokat és oltárokat babérágakkal megtisztították és a nyájaikkal együtt szentelt vízzel behintették. Ov. fast. 4, 721 sk. Tibull. 2, 5, 87. Prop. 4, 4, 75 sk. G. J.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
