Photius
Photius, Φωτιος, görög egyházi fejedelem, theologus és tudós, constantinopolisi patriarcha a 9-ik században; a görög irodalom történetének egyik leghatalmasabb alakja és a 9-ik század legkiválóbb egyénisége, ki a byzantiumi birodalom történetében való nagyfontosságú, patriarchai minőségében kifejtett egyházi szerepe folytán a világtörténeti nagyságok közé tartozik; ő volt annak a Keletet Nyugattól elválasztani törekvő, első döntő mozgalomnak a vezére, mely két századdal utána a görög és latin egyház között beálló teljes szakadásban végződött. Előkelő családban született 820-ban; alig hogy tanulmányait befejezte, iskolát nyitott, számos tanítványt csoportosítva maga körül, kik bámulattal hódoltak meg a mester fáradhatatlan munkaerőben, óriási tudásban, beható és élénk szellemben nyilvánuló nagysága előtt. hírneve és a császári házzal való rokonsága páratlan gyorsasággal emelte őt a legnagyobb állások egyikére: világi ember létére hat napon át elnyervén az egyházi felavatások összes fokozatait, 858-ban Constantinopolis patriarchájává lett, de 867-ben a pápa által állásától megfosztatott, 877-ben ismét a patriarchatus trónján látjuk, de a pápa ellenkezése folytán 886-ban újból megválva állásától kolostorba vonult, és meghalt 891-ben számkivetésben. Nagyszámú irodalmi munkái közül itt csak kettőt említünk, melyek az ókori görög philologit szolgálják. A βιβλιοϑηχη η μυριοβιβλος czim munkája nagy fontosságú, mert 280, ma nagyobbára elveszett munkának adja a tartalmát kivonatok kiséretében. Fő codexe a Marcianus, 450; editio princeps Höscheltől (Augsburg, 1601); apparatus criticusszal való kiadása Bekkertől (Berolini, 1824). A λεξεων συναωγη régi jó források alapján összeállított glossarium a görög szónokokhoz és történészekhez. Egyedüli codexe a Cambridgeben levő Galaenus; fő kiadásai Porsontól (London, 1822) és Nabertől (Lugduni Batavorum, 1866). P. V.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
