Quirites.
Quirites. Valamint populus az összes római polgárságot jelenti, akként jelent quiris általában egyes római polgárt (ollus quiris leti datus, Fest. s. v. quirites). A szó származása felől eltérők a vélemények; legelfogadhatóbbnak látszik az a kettő, a melyek egyike a sabinus curis (lándsza), másikba pedig a curia szóból származtatja. Az e származtatás, mely a sabinus föld fővárosát Curest veszi alapul, semmikép sem igazolható. Valószínű azonban, hogy ezen eredetileg köznév-, később mintegy tulajdonnévszerű elnevezés összefüggésben van a római polgárság curialis felosztásával s quiris (= cuiris, v. ö. curia) a polgárt jelentené, a ki mintegy κυριος, azaz: «úr a maga portáján.» A szó korán kiment a közhasználatból s csupán egyes alakjaiban és származásaiban maradt fönn. Legismertebb a populus Romanus quirites (v. később quiritium is) használat (Liv. 1, 32. 22, 11. 26, 2); de előjön kötőszóval is, populus Romanus quiritesque (Liv. 8, 6. Fest. s. v. dici); azonkívül így is: quirites Romani Liv. 5, 41. 26, 2) és populi Romani quirites. Plin. n. h. 16, 32. Quirites ezen kifejezésekben, valamint egyedül is mint ünnepies megszólítás a polgárokat jelöli az ő belső politikai viszonyaikra való tekintetből, míg Romani a külfölddel való viszonyukban; de olykor a békeviszonyok közt élő polgárokat is militesszel való ellentétükben. Suet. Caes. 70. Tac. ann. 1, 42. CS. JÓ.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
