Res
Res, részint corporales, t. i. testi tárgyak vagyis a dolgok quae sunt, részint incorporales, tudniillik testetlen jogtárgyak vagyis anyagtalan javak (causae et jura), a melyet a társadalom felfog, (quae intelleguntur) becsben tart s érvényesit; pl. a név, hitel, szerzői jog, szolgalom, zálogjog, továbbá a követelések (quae in jure consistunt). Dig. 8. 1. 5. Az előbbiek ismét mobiles v. immobiles. A római jogban res általában minden pertárgy, a melynek alanya a peres személy; szoros értelemben véve azonban csak látható, kézzelfogható pertárgyat (res litigiosa) kell alatta érteni, melynek a per alatti elidegenítése tilos. A mi a fölosztását illeti, vannak: a) res divini juris és res humani juris, amazok a jus sacrum szerint itéltetnek meg, emezek a polgári jog alá tartoznak; b) res privatae (= res, quae in nostro patrimonio sunt) és res, quae extra patrimonium sunt; c) uratlan dolog (res nullius), nem uratlan dolog (res in partimonio) Instit. 2. 1. pr.; d) dolgok, a melyek ünnepélyességgel, dolgok, a melyek ünnepélyesség nélkül ruházhatók át (res mancipi, res nec mancipi). Gaj. 2, 15 és 16; e) fődolog (res principalis), mellékdolog (res accessoria). Vécsey, Romai jog 184–197. l. CS. JÓ.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
