Rumina, Rumia
Rumina, Rumia a rómaiaknál a szopós nyájak istenasszonya, a ki arról is gondoskodik, hogy a gyermekeknek ne kelljen az anyatejet nélkülözniök. Mint pásztoristenségnek a Lupercalban szentélye volt, a melyben áldozatul tejet mutattak be. Nem messze ettől a Velabrumon volt Lareseknek egy kápolnája és Acca Larentia sírja, a kit későbbi időben R.-val azonosítottak. Ez már akkor történt, midőn R.-t Roma város alapításával hozták összefüggésbe, a mikor aztán Ficus Ruminalisnak nevezték azt a mesés fügefát, a mely alatt a hagyomány szerint a nőstény farkas Romulust és Remust tejével táplálta. Érdekes, hogy Juppiternek is volt egy Ruminus alakú mellékneve (August. c. d. 7, 11), a melyben alighanem Ruminának ősrégi, de feledésbe ment férfialakja rejlik. E szerint Ruminus és Rumina olyan kettős istenség lett volna mint Faunus és Fauna, Robigus és Robigo. L. Ambrosch, Religionsbücher der Römer, 24. L. M.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
