Συσσιτια
Συσσιτια, a (húsz évesnél idősebb) férfiak közös étkezése a dóroknál, régi nevén ανδρεια, a spartaiaknál ϕειδιτια (etymonját lásd Plut. Lcurg. 12. Ahrens és mások szerint «ülést» jelent). A közös étkezés, mint a Homerus-féle eposok is mutatják, kezdetben általános volt a görögöknél. Későbbi időkben azonban csak a társadalmi és gazdasági átalakulásoktól hosszú ideig elzárt dór államokban, Spartában és Cretában található. Spartában a ϕειδιτια-ban való részvétel a polgári jog feltétele volt (ορος της πολιτειας ο πατριος) s Aristoteles idejében már nagyon megfogyott a teljes jogú spartai polgárok (ομοιοι) száma, mert a résztvevőknek a magukéból kellett beszolgáltatniok az étkezéshez szükséges terményeket és pénzt, Plutarchus szerint havonkint 1 aeginai (= 1 1/2 attikai) medimnus (= 73–74 liter árpalisztet, 8 chus (= 11–12 att. chus, = 36–37 liter) bort, 5 mina (= 3 kgr.) sajtot, 2 1/2 mina (1 1/2 kgr.) fügét, s pénzben 10 aeginai obulust, azaz mintegy 2 koronát és 16 fillért εις οψωνιαν, valószínűleg a leveshez való sertések beszerzésére. Ezenkívül a házi áldozatokból és a vadászati zsákmányból is rész (επαικλα) illette a közös étkezéseket, Cretában, hol vagyonközösség uralkodott, a σ. költségeit is az állam fedezte (απο κοινου, Strab. 10, 4, 16–20) a rabszolgák fejadójából s a föld és baromtenyésztés tizedéből (itt a σ.-nak εταιρια volt a neve). A spartai ϕειδιτια-kat valószínűleg az Amyclae felé vezető hyacinthusi úton felállított sátrakban tartották. Innen egy-egy sátortársaság neve: συσχηνοι. Egy társaság rendszerint tizenöt tagból állott, s új tag felvételéhez a tagok egyhangú beleegyezése volt szükséges. Az intézmény czélja kettős volt. Egyrészt az, hogy a tagok a tábori élet szokásait a mindennapi életben is megtartsák, mert a társaság tagjai (ha önálló tactikus egységet nem alkottak is) háború esetén is együtt maradtak. Másrészt az, hogy a polgárok mennél jobban hozzászokjanak a társadalmi egyenlőséghez, s ahhoz a felfogáshoz, hogy egész életük a közösség szolgálatában áll. Plut. Lyc. 25. Az ételek egyszerűek, de táplálók voltak, különösen a spartai főétel, a híres fekete leves (ο μελας ζωμος, βαϕα. η καλουμενη αιματια). A σ.-tól különböző intézmény volt az ú. n. χοπις, áldozati lakoma, melyet különös alkalmakkor egyesek adtak. – Irodalom: Busolt, Griech. Gesch. 1, 452 skk. E. Meyer, Gesch. des Alt. 2, 320 skk. s az államrégiségi kézikönyvek illető fejezetein kívül Bielschofsky, De Spartanorum syssitiis, Breslau, 1869. GY. GY.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
