Senatus consultum
Senatus consultum, teljes jogerejű tanácshatározatot tartalmazó részét senatus decretumnak, egyes pontjait decretának nevezték. A jogi erőre nem emelkedett tanácshatározat senatus auctoritas. A tanácshatározatot az előlülő rendszerint mindjárt a gyülés berekesztése után iratta le a gyülés helyiségében; a leirásnál azonban az ülésen jelenvoltak közül legalább két ellenkező véleményű tanácstagnak kellett jelen lennie, a kik mint hitelesítő tanúk (auctoritates) a megfogalmazott és leírt határozatot aláirták (scribendo adfuerunt). Cic. fam. 8, 8, 12. Att. 4, 17. 2. har. resp. 7, 13. A SC. tartalmazta: 1) az előterjesztést (n. consul v. praetor stb. senatum consuluit), 2) a tárgyalás havát és napját, 3) a tárgyalás helyét, pl. in aede Apollonis, 4) a hitelesítők nevét (scribendo adfuerunt), 5) a különböző vélemények kivonatát (quod ille verba fecit v. illi verba fecerunt), 6) a határozat bevezetését (de ea re ita censuere), 7) a határozatot (ut N. faceret v. N. [illum] facere) s azt, hogy a népvédők nem ellenezték, végül azt is, hogy hol teendő a SC. közhirré (Vécsey, Római jog 18, 69 és 71. l.), 8) a szavazatok jegyzékét (censuere). A kőbe v. érczbe rótt SC.-ot megőrzés végett eltették az irattárba. Tágabb értelemben magában foglalja a senatus auctoritas, mint a senatus véleménynyilvánítása általában a SC.-ot is; így pl. SC. de Bacchanalibust (Liv. 39, 14 skk.) Cicero (legg. 4, 15) autoritas de Bacchanalibusnak mondja. CS. JÓ.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
