Servitutes.
Servitutes. Idegen dologra vonatkozó dologi használati jog, melynek erejénél fogva a dolog tulajdonosa valamit türni, nem tenni vagy abbanhagyni köteles, a mit különben nem volna köteles tűrni, nem tenni vagy abban hagyni. Az olyan tulajdon neve, a mely ment volt minden tehertől, res optima vagy optimi jure, ellenben seriens az olyané, a melynek használatára másnak is van igénye. I) Servitutes praediorum, ú. n. telki szolgalmak: a) s. p. urbanorum, midőn valaki a szomszédos házra vagy annak akár telkére akár levegőbeli üres területére nézve használati igényt tartott, pl. az uralkodó épület gerendáját a szolgáló épület falába bocsáthatta (jus tigni immittendi); az uralkodó épület erkélye karzatának átnyujthatása a szolgáló telek feletti légoszlopba (jus projiciendi), arra az eresznek átbocsáthatása (s. protegendi); vagy csatornát vezethetett a szolgáló telken át (s. cloacae); továbbá az esővíz áteresztésének vagy rávezetésének joga (s. stillicidi és fluminis, Cic. top. 4); kilátást nyujtó vagy világosságot szolgáltató nyílást, ablakot, vághatott a megterhelt épületen (s. luminum és ne luminibus officiatur, Cic. de or. 1, 39); b) kültelki szolgalom, s. p. rusticorum, melynél fogva valaki másnak a földbirtokán átkocsizhatott a rendes kocsiúton, jószágát áthajthatta s gyalog járhatott (s. viae, actus, itineris, Cic. Caec. 26), vízvezetéket húzhatott (jus aquae ductus) stb. II) Személyes szolgalmak, servitutes personarum: haszonélvezet, usus fructus (l. o.), usus (l. o.), habitatio, jog a más házában való lakásra, operae servi vagy animalis, a más rabszolgájának vagy állatának használatára. L. Vécsey, Római jog, 316–318. l. CS. JÓ.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
