Vandali, Vandili, Vanduli
Vandali, Vandili, Vanduli, Ουανδαλοι, Βανδηλοι, egyrészt a germán törzsek egy nagyobb csoportjának, másrészt (szükebb értelemben) egy kisebb népegységnek neve. Az első, tágasabb értelemben körülbelül azoknak a néptörzseknek összefoglaló neve, a melyeket a mai tudomány keleti germánoknak nevez s a melyek a keleti tenger és a mai Cseh- és Morvaország északi határai közötti területen laktak. Ily értelemben véve a V. nevét, Plinius (4, 99) hozzájuk számítja a Burgundiones, Varinnae, Charini és Gutones népeit is. Idővel azután szükebb értelemben használták a V. kifejezést; egy időben úgy látszik a Ligii (Lugii) törzsére értve azt (Müllenhoff, Deutsche Altertumskunde 4, 486), majd arra a népre, mely a Hasdingi v. Asdingi nemzetségnek fenhatósága alatt állott. A Kr. u. 2. században az Óriáshegység vidékén laktak, a hegységet róluk is nevezték el (Dio Cassius: τα Ουανδαλικα ορη). A Marcomanni és Quadi törzseivel együtt a rómaiak ellen harczoltak. A 3. században Daciában találjuk őket. Az 5. században Pannoniából (a hol a kereszténységre tértek) felkerekedve, Nyugat felé vonúlnak, 406-ban átkelnek a Rhenuson; déli Gallián át húzódva eljutnak a Pyrenaeus hegységhez s 409-ben átlépik ezt. Hispaniából 429-ben átkelnek északi Africába s ott Geisericus alatt birodalmat alapítanak. 439-ben elfoglalják Carthagót, majd Italiában teszik félelmessé nevöket, 455-ben megostromolják Romát is. Nemsokára azonban hanyatlásnak indúl a V. birodalma s 534-ben Gelimer meghódol Belisariusnak; a V. népe maga elenyészik Africában. A V. nép etymologiailag a ném. wenden (gót wandjan) igével függ össze s a nép mozgékonyságára, ügyességére czéloz. V. ö. Ludwig Schmidt, Geschichte der Vandalen, Leipzig, 1901. P. G.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
