Vindicatio
Vindicatio, eredetileg tulajdonkereset (v. rei) s szűkebb értelemben véve az e végből folyt törvényszerű eljárásmód a legis actio sacramentio in rem folytán. A peres felek a praetor előtt, régente a vitás telken, később hivatalos helyiségében, a hová a vitás telekről egy göröngyöt vittek magukkal, bejelentették perüket (in jure manum conserere) s azután előbb egyik fél nyilvánította magáénak (vindicare) a vitás tárgyat (vindiciae), majd rá a másik (contravindicare), miközben a megtorlás és védelem jelképével, egy bottal (festuca, vindicta) érintették. Erre következett a sacramentum (l. o.) s a praetor az itélet meghozataláig intézkedett a vitás tárgy felől; rendesen meghagyta az akkori birtoklónál, de kezességet kivánt tőle a panaszosnak arra nézve, hogy ha az itélet elveszi tőle, nemcsak az illető tárgyat adja vissza (,pro praede litis’) hanem a belőle húzott hasznot is (,pro praede vindiciarum’). A praetor itélete végül kimondotta, melyik fél tette le a sacramentumot igazságosan s e szerint kit illet meg a vitás tárgy. Ezt az eljárást alkalmazták örökségi és szabadsági perekben is. L. Assertor. A legis actio sacramento in rem letünte után v. csupán tulajdonkereseti pert jelent. CS. JÓ.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
