Eötvös gyermekkora
Eötvös gyermekkora
Eötvös József Budán született, 1813. szeptember 3-án. Atyja Eötvös Ignácz volt, főispán, tárnok, majd alkancellár; anyja Lilien Anna, német születésű bárónő, ki később sem tudott magyarul. De a nagy, szerető szív, a gyöngéd, érzelmes kedély, mely később a fiúnak oly jellemző tulajdona lesz: mind az édesanyai örökségre vallanak. A család Mária Terézia idejében emelkedett a főnemesség soraiba, s sorsát erősen a dinasztiáéhoz kötötte. Az Eötvösök az u. n. aulikusok közé tartoztak; szolgálták az udvart feltétlenül, még ha annak bére nemzetük gyűlölete volt is. Különösen a nagyapa, szintén Eötvös Ignác báró, pohárnok, s koronaőr, tette gyűlöltté nevét királyi biztos működésével, midőn a kormány a megyék alkotmányvédő ellenállását le akarta verni, de sikertelenül (1823). Nyitrában kiméletlen eljárása oly felháborodást keltett, hogy egy pillanatra élete is veszélyben forgott.* A szülői háznál, részint Ercsiben, részint Budán növekedő gyermek erről természetesen mit sem tudott, mig egy véletlen körülmény, nagyon is korán, fájalmasan fel nem világosította. Pulszky Ferenc beszéli,* ki Eötvösnek ifjúságától haláláig küzdőtársa s barátja volt, hogy, midőn az alig hét éves fiút a budai gimnáziumba adták, s a nagy úr fiát a tanító az első padba ültette: társai mind kimentek mellőle, egy zsidó fiú kivételével. S midőn a megütődött gyermek ennek okát kérdezte: társai egyenesen a szemébe mondták, hogy egy »hazaáruló« unokájával nem ülnek egy padban. Képzelhetni az érzékeny szivű gyermek felindulását, ki alig várta, hogy haza érjen s megkérdhesse nevelőjétől: igaz-e, hogy a kedves öreg nagypapa hazaáruló? Ez a nevelő, kinek Eötvös lelki irányának fejlődésére oly határozó befolyása volt, Pruzsinszky József, abból ítélve, a mit róla tudunk, nem közönséges egyéniség volt. Magába zárkózott, komor, kevés szavú ember, kit nejének elvesztése még komorabbá tett: érzelmeiben republikánus; tagja volt Martinovics társaságának s ezért börtönt is szenvedett, s a lefejezettek emlékét és az elveket, a melyekért azok meghaltak, rajongva tisztelte azután is. A kis Eötvöst gyakran elvezette a Vérmezőre, arra a helyre, a hol Martinovicsékat kivégezték s kemény, szenvedélyes szavakban emlékezett meg a szomorú eseményről. Hogy egy nyiltan ilyen meggyőződésű emberre hogyan bízhatta az aulikus család gyermekének nevelését: az ember egykönynyen nem érti meg. Pulszky azt az okát adja, hogy az apa a nevelőben a fiúval meg akarta utáltatni a szabadelvűséget, azért választotta Pruzsinszkyt; mindenesetre nagyon kockáztatott vállalat. Lehet, hogy egyéb, kiváló pedagogiai tulajdonai voltak s elveivel a szülők nem sokat törődtek. Elég az, hogy midőn a kis fiú sírva intézte hozzá a föntebbi kérdést, a zord nevelő elég kíméletlenül válaszolta: »Igaz bizony; apád is az; te is annak készűlsz; hiszen magyarul sem beszélsz becsületesen«. A kis fiú megdöbbenve hallja e kegyetlen szavakat: neki fekszik a magyar nyelvtannak, magyarúl beszél mindenkivel, anyját kivéve; majd pár hét múlva fogadást tesz társai előtt az isolában, hogy egész életét hazájának fogja szentelni, a kik őt éljenezve emelik vállaikra.
Horváth: Huszonöt év. I. köt. 110. l.
Vachott Sándorné: Babérlombok Báró Eötvös J. műveiből. Pest, 1871. Bevezetésül Eötvös élete Pulszkytól.
Íme egy egész drámai jelenet egy nyolc éves gyermek életében: ki tagadhatná, hogy ennek befolyása volt a későbbi ember életére. Az élet egyik legnagyobb, legkomolyabb ellentétével állott szemben, hogy szinte kénytelen volt választani; és ő választott, s a gyermek választását a férfi élete mind egy ízig beváltotta. Legkényesebb érzéseiben érinti először s kínosan a politika; szívét sebezte meg; érzéseivel, szívével fordúl egész életén át a társadalom, a politika nagy kérdései felé, akármennyire óvja is ettől gondolkodó esze.
Báró Eötvös József. (1841.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
