Népszokások
Népszokások
Az érintett faji büszkeség az oka, hogy az alakoskodással járó népszokások nálunk többnyire idegen eredetűek. A nagyon elterjedt karácsonyi misztérium és vizkereszti játék még a középkorban átvándorolt hozzánk és nálunk is a felnőttek ünnepi mulatsága lett. Főtámaszuk a német iparosokkal sűrűn érintkező céhek testülete volt a sok, idegen földről haza vetődött vándorló legénynyel. A lisztlopónak csúfolt kövesdi Krisztus régi emléke azonban elég világosan mutatja, hogy a mesteremberek idegen ízű alakoskodását nálunk sohasem vették komolyan. A protestántizmus korában gyakran megtámadott profán mulatság egészen a gyermeknépre maradt és ezzel fejlődésében végleg megakadt, ütött-kopott játék-jelenetek és alamizsnaszedő rigmusok vegyülékévé fajúlt. Mai misztériumainkban az alamizsnaszedés, vagy koledálás gyakorlata és a rávonatkozó szövegrészek a legnaivabbak s származásukra nézve legrégiebbek. A pásztorok közt szereplő Koredó, Koredom, Koridon, Koledrom neve azt sejteti velünk, hogy benne a kulcscsal, tarisznyával járó alamizsnagyűjtő van megszemélyesítve. Ez a mi karácsonyi házalásunk pedig a szláv koleda, kolenda s az oláh kolonda, korinda (karácsonyi éneklés, újévi ajándék stb.) fogalmából eredt. Mivel a kölcsönzés nem a félnépi betlehemes-játékokkal együtt történt, a belekevert koledát kell régebbinek tekintenünk. Amaz nyugotról jött be hozzánk, ezt pedig átvehettük azoktól az itt talált keresztyén szlávoktól is, a kik koledáikat vagy kolendáikat a rómaiaktól származó saturnáliákból (dec. 17–jan. 6.) közvetlenebbül merítették. A pogány ünnepek keresztyén maradványait a karácsonyi örömek napja (dec. 24.) olvasztotta magába. Mivel pedig ez a középkori naptár januáriusi kalendájával, az újévvel (dec. 24.) összeesett, a karácsony-ujévi kolendáknak, hogy koledáknak is nevet adott. Az egyházi és iskolai gondozásra valló misztériumi részek ének-elemei egyházi természetűek lévén, a nép tulajdonában tovább fejlődni nem tudtak soha. Csupán a deákos szöveg változott, mert az eltorzult és vidám parodizálás tárgya lett. A mesteremberek régi tréfáiból is csak törmelékek maradtak reánk, mert a gyermekekre hagyott holmi a megváltozott viszonyok közt időszerűvé alakulni nem tudott. A koledálás sikerét fokozó látványosságok, a maszk és betlehem már jóval szívósabb életűnek bizonyult. Az utóbbi az olasz eredetű marionettel és a német krippellel áll igen közeli rokonságban. Neve után itélve, régen Betlehemet és a szereplő pásztorok betlehemi istálóját akarta feltűntetni úgy, a hogy ezt a templomokban is megérzékíteni szokták. Nálunk ez a mutogató szekrény magát a templom alakját is sietett magára ölteni; de még ebben a romlott, külsőségre figyelő formában is megőrizte némely vidéken a régi mozgó bábokat.
Az eredetileg is jelentéktelenebb és ritkább Balázsjárók, Gergelyjárók, Lucázók (palázolók), pünkösdi királyné-hordozók, szent-iványi tűzjátékok stb. ma csak a maradibb vidékeken, vagy csak azokon a nyelvhatárokon vannak gyakorlatban, a hol fenmaradásukat a kölcsönző idegenek közelsége is nagyban elősegélte. A balázs- és gergelynapi szokásokat nálunk iskolamesterek hozták divatba. Az iskola védszentjének ünnepén rendszerint maguk is házaltak az alakoskodásra betanított fiúkkal, kikkel a jövedelmet mindig megosztották. Ez az oka aztán, hogy a mondókák máig is magukon viselik a literátus eredet és gondozás jegyét. Az eredetinek látszó hagyományból a lakodalmi szokások maradtak ránk legteljesebben. A násznagyok és vőfélyek lapos rigmusain azonban ma már meglátszik, hogy az újabbkori tudatos verselők a régi áldomások, torok és ünnepi lakomák énekmondóitól csak a rímelés mesterségét örökölték, a mely örökségnek aztán az énekes előadás elhagyásával okvetlen el kellett fajúlnia. A régi jó szokással együtt szereplő holmiban csak az maradt meg torzítlanúl, a mi már eredetileg is torzítás volt. Ez a képtelenségek mulatságos halmozása, a mihez hasonlót idegen népnél eddig csak Priskos Rhetor hallott, mikor a Tiszaháton valahol Etele vendége volt. A többi ősrégi nyomot itt is a gyermekköltészet őrizte meg. Ilyek például a Szent Erzsébet és lengyel László jó királyunk (t. i. a Lengyelországban bujdosó Szent László) nevével kapcsolatban élő révészjátékok, hideresztések, kis kácsázók, újhold-játékok és várkörjárók, melyek a krónikások tornamentumaival és egyéb elfeledett pogány színezetű alakoskodásainkkal állanak genetikus viszonyban.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
