Drámairodalmunk
Drámairodalmunk
Idősor szerint első volt köztük a Szigeti József: Egy táblabíró a márciusi napokban című három felvonásos vígjátéka, melyet Szentpéteri, e kitünő vígjátéki apa-színész javára 1848 október 14-dikén adtak elő, kielégítő alkalmi sikerrel, de nem valami mélyebb hatással. Összesen hétszer kerűlt színre, utoljára 1849 ápril 29-dikén. Hogy szerzője maga is csak a fiatalkori alkalmi műnek tekintette: abból gyaníthatjuk, hogy nem kívánta az újra szabaddá lett időben hosszú, immár örök-álmából föltámasztani.
Második vígjáték Dobsa Lajostól a Március Tizenötödike, öt felvonásban. Színlapja sokat igért, mert személyei közt volt a kamarillának egy ügynöke s Latour levelezője, rác bujtogató, a Március Tizenötödikének egy vidéki munkatársa, kommunista népszónok, táblabiró (a kit akkor divat volt gúnyolni) s önkénytes toborzó káplár. Sok reménynyel is mentek megnézésére, mert a pénztár az napi bevétele 625 forint 33 krajcárra ment – nagy jövedelem az akkori olcsó világban. De, vagy mert nem tetszettek az alakjai eléggé, vagy mert a pár hét múlva már Budán parancsoló herceg Windischgraetz miatt tanácsosabbnak vélték félretenni: első előadása egyszersmind az utolsó is lett.
Éppen így járt a harmadik vígjáték is: Obernyik Károlynak Magyar kivándorlott a bécsi forradalomban című két felvonásos színműve. Ezt is csak egyszer, 1849 június 15-én, adhatták elő 365 forint 11 krajcár napi bevétellel. Akkor már a muszkák közeledésének híreivel riasztgatták egymást az emberek.
Eredeti politikai vígjátékok termésében mindenesetre szerencsésebb volt a megelőző reform-korszak, mert például a Nagy Ignác Tisztújítását és a báró Eötvös József Éjen az egyenlőségét sokkal később is hatás és elismerés mellett lehetett föleleveníteni.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
