Ányos költészete
Ányos költészete
Írásait Zsolnai Dávid mentette meg és Bacsányi János bocsátotta közre a Magyar Minerva első köteteként, 1798-ban. A címök Ányos Pál munkáji. Hazafias darabjaiban, mint a gróf Károlyi Antalról, A régi magyar viseletről, vagy a később nyilvánosságra kerűlt Kalapos Királyról szóló versében szilaj erő és csapkodó tűz lobog. De legszebb termékei mégis azok a panaszos énekek és önemésztő merengések, melyekben összetört szíve megnyilatkozik. Életének tragikumában a hathatós tényező szerelme volt, annál hathatósabb, minél ifjabban hódolt neki, mert a vesztett éden ideáljának egész ragyogásával temetkezett a kolostor falai közé, s képzeleti vagy igazi boldogságának emléke annál sugarasabban tündökölt a ködlő időn keresztül lelke előtt, minél inkább folytak az évek. Ez az az élő seb, mely miatt lassan-lassan úgy elborúl, mint a »mélységben zörgő sötétség«, mert az ő boldogságra és szabadságra hivatott lelke a rideg fegyelem gyötrő fékei közt majd busongva, majd lázongva, vergődik.
Szívbéli kielégítetlensége általános elégületlenséggé fejlik, minélfogva az élet mint szerencsétlenség nehezedik reája. Gondolkozásának világa fölött a pesszimizmus egészen elborúl! A mi a költészetben örök: az eszme és érzés igazsága, a kép és hang közvetlensége, ma is egész erejével érint bennök, ha nyilatkozásuk módja ma már avatagnak tetszik is. Hivatkozunk Tünődésére, mely nemcsak a terhes álmatlan éjjel setétségébe, de a háborgó lélek ijesztő viharába is be-bevillant; hivatkozunk megrázó Panaszára a halovány holdnál, mely a temető keresztjei közt mutatja be, a mint a költő ott orvoslást keres, de bolygó bús alakjától még a síri árnyak is megfutnak; hivatozunk az Ifjúságról szóló énekére, mely hangjának rezgésével, színezetének melegségével, érzéki képeinek buja gazdagságával elárúlja, hogy a költő szívében mennyi visszafojtott láng lobog; s hivatkozunk lantjának annyi töredezett sóhajára és kitörő sikojára, melyben az egyéni és emberi sors nyomorúságának keserve jajdúl meg. Valamennyi szenvedélyének, erejének közvetlenségére, fájdalmának, pesszimizmusának őszinteségére mutat; s ebben a közvetlenségében és őszinteségében, mely költői tehetségének és hivatásának legkétségtelenebb bélyege, rejlik a titka, hogy kortársai előtt csodajelenségnek tűnt fel, kinek egy-egy verse, mint például Keserve kedvese sírjánál, messzi körben visszhangot keltett. Ez éneke talán a legszebb, hangja ép oly szép, mint a mily megható, a sóvárgó, panaszló, vérző szív kesergése. Valami egyszerű és mégis művészi, a mint hosszú sorai meg-megerednek, aztán apró, egyenetlen sorokká tördelőznek, mint a hogy a meg-megáradó panasz és sirám fáradtan rövid és egyenetlen jajba és sóhajba szakadozik. Nem a kiszámítás, hanem az alkalmi hangulat szüli az alakot, mely a tartalommal belső egységbe forr, mint Ányos legtöbb költői alkotásában.
Péczeli József.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
