Ősnyomtatványok
Ősnyomtatványok
Az ősnyomtatványokat kezdetben főkép hártyára, de papirosra is, nyomtatták. Midőn a könyv már nem képez dísztárgyat, hanem a tanúlmányozás segédeszközévé kezd válni, akkor a papiros teljesen felváltja, de vastagságra és szépségre gyakran megközelíti a hártyát, melyet már csak a dedicationális példányok és a liturgikus könyvek nyomtatásánál használtak. A könyvek alakja kezdetben az ívrét (folio) volt, de a nehézkes használat miatt nemsokára negyedrétű alakban nyomatták őket. 1467-ben már nyolcadrétű munkák is láttak napvilágot. Az ősnyomtatványoknak eleinte nem volt külön címlapjok, hanem az első lapon van a fejezeteket felsoroló tartalomjegyzék; vagy pedig mint a Thuróczi-krónikánál is látható, ajánlólevéllel kezdődnek: Ad egregium dominum Thomam de drag … prefatio iohannis de thwroc: in primum librum chronicae hungarorum foeliciter incipit. Tulajdonképeni, most dívó, bár rövidebb, címlapokkal csak később találkozunk. A munka rendesen a következő szavakkal végződik: Explicit liber, qui dicitur … vagy Finiunt feliciter … Ezt látjuk a Thuróczi-krónikának brünni kiadásánál, mely így végződik: Illustrissimorum hungaria regum chronica … finit felicius. Az ily végsorokból (colophon) megtudjuk a könyv címét, a nyomtatás helyét és idejét s a könynyomtató helyét és idejét s a könyvnyomtató nevét, a kinek műhelyében a mű készűlt. A lapszámozás csak a XV. század 80-as éveiben kezdődik; akkor is csak a levél első lapját látták el római, majd arabs számokkal. Hasonlókép áll a dolog a signaturákkal, vagyis az ívek sorrendjét jelző betűkkel. Ezeket is ez időben kezdik használni.
XVI. századi könyvnyomtató műhely.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
