Wesselényi szolgálatában
Wesselényi szolgálatában
Gyöngyösi már 1653-ban mint jónevű ügyvéd ismeretes, s mint ilyen több per elintézésében szerepel. Mindez azonban nem gátolja őt abban hogy 1658-ban gróf Koháry István alatt a hadbírói tisztet elvállalja, melynek oly csekély ugyan a jövedelme, hogy belőle »egyik cselédjét sem sustentálhatja,« mégis megmarad állásában 1664-ig, mikor Wesselényi Ferenccel megismerkedvén, ennek titkára lesz. E hivatal semmi esetre sem volt terhes Gyöngyösire, mert ráért a füleki várbeliek italmérési jogán ejtett sérelmek elintézésére, sőt saját birtokainak rendezésére is. Költői működésének első terméke, a Murányi Vénus is ekkor készűlt és jelent meg, melyet azért adott ki, hogy urának és úrnőjének »szép híreket, neveket szerte-szélylyel az egész világon maradandóságra« segítse. Tehát nem a Murányi Vénus juttatta Gyöngyösit Wesselényi udvarába, mert azt már mint komornyik írta. Mivel Gyöngyösi előadása csaknem a legapróbb részletekig megegyez azzal az elbeszéléssel, melyet Laboureur Wesselényi elbeszélése után írt, feltehető, hogy a murányi vár bevételének és Széchy Mária meghódításának történetét ő is urától hallotta, s azt feldolgozván, a már kinyomtatott munkával kellemes meglepetést szerzett a mű hőseinek, a kik előtt ezáltal nemcsak becsülésben, hanem tekintélyben is gyarapodott.
Gyöngyösi István névaláírása.
Gyöngyösi ezóta maga is érzi a Wesselényi-családhoz való tartozandóságát, kivált midőn Wesselényi egyik hadnagyának, Nagy Andrásnak magvaszakadtával ennek minden javait a »tamquam bene meritae personae« Gyöngyösinek ajándékozta, ezzel jutalmazván meg a hozzá meleg ragaszkodással viseltető komornyikot. Nem az volt a Wesselényi-család és a Gyöngyösi közt levő viszony, a mi az úr és alárendelt között szokott lenni; sokkal több, mert bizalom és becsülés alapján állott Wesselényiék részéről, odaadó hűségen és ragaszkodáson Gyöngyösi oldalán, a kit nemcsak vagyoni állapotjuk titkaiba avattak be, hanem még amaz összeesküvésbe is, mely a murányi várban szövődött, s melynek szálai Lengyelországba nyúltak át. Talán ez volt az az erős kapocs, mely Gyöngyösit Wesselényinek 1667. március 27-én bekövetkezett halála után is megtartotta a Wesselényi-udvarban. Ugyanez év őszén megfordúlt Lengyelországban is egy birtok eladása ügyében, a mikor, úgy mint a következő év tavaszán, Woienszky krakkói kanonokkal is érintkezésbe lépett, a kinek révén már előbb Wesselényi a lengyeleket iparkodott megnyerni szövetségeseinek. Nagy hűségre és ragaszkodásra, de beavatottságra is vall ez a megbízás.
Gyöngyösi István ifjabbkori arcképe.
Ebben az időben veszíthette el Gyöngyösi első feleségét, Baranyay Ilonát. Az urát és nejét veszített költő tehát egész odaadással támogatta özvegygyé lett úrnőjét a murányi várban. De az a bizalom, melyet asszonya részéről élvezett, fölkelté környezetének irigységét, a melyhez az is járúlt, hogy be volt avatva az összeesküvés titkaiba, higgadtsága s a gyermekeire való tekintet minden vehemensebb kitöréstől visszatartotta őt. Ez a conservativizmus gyűlöletes ellenségévé tette a Széchy Máriánál benfentes Nagy Ferencet, Mária »komáját«, a ki áskálódásaival rávette az úrnőt, az ingatag, remegő és ideges asszonyt, hogy Gyöngyösit távolítsa el udvarából. Széchy Mária ezt csak Pozsonyból meri megtenni, onnan értesíti a kegyvesztésről a poétát és Bicsányi István, balogvári tiszttartót (december 18-án), hogy »a volt komornyik, Gyöngyösi István bemegyen baloghi kapitányságra«. Gyöngyösi ide el is utazik december végén s 1669. január 12-én írt levelében igéri asszonyának, hogy »utasítása szerint teljes tehetségével meg akar felelni hivatalának, sőt igyekezni fog asszonya neheztelését is megengesztelni«. Itt, a balogvári magányban fogamzott, meg 1669-ben Gyöngyösi lelkében a Csalárd Cupidó eszméje, a mely nem egyéb, mint vezeklés, s melyről 1695-ben azt mondja, hogy »ennek előtte alkalmas esztendőkkel« iratott.
Családi hagyomány szerint: Gyöngyösi István öregkori arcképe.
Az az 1669. évi május 4-iki szép levél, melyben Gyöngyösi magát azon vádak alól tisztázza, melyek őt a murányi udvarból Balogvárba juttatták, nemcsak arról tesz bizonyságot, hogy Gyöngyösire leverőleg hatott a balogvári kapitányságnak nevezett számüzetés, hanem arról is, hogy fájt neki Wesselényiné udvarától távol lenni s az úrnő kegyeit elveszíteni. Ez a levél azután visszaszerezte neki, a mit elvesztett: a fülekvári életet és Wesselényiné előbbeni gráciáit, talán még nagyobb mértékben, mint annakelőtte. Nem is hagyta el úrnőjét egész a kőszegi internálásig. Kárpótlásul a balogvári számüzetésért s elismerésül a hű szolgálatokért, nem késik az anyagi elismerés sem. Wesselényiné 1669. január 1. Honcsova, Esztrény és Baradna helységbeli rész birtokait adományozza Gyöngyösinek, ugyanez év december 14-én pedig – a balogvári számkivetés évfordulóján – Babaluska nevű gömörmegyei falut, melyet 1200 forint zálogjogon bírt, a »bene meritus« Gyöngyösinek 400 tallérban átengedi s adománylevelében megemlíti, hogy »nemzetes Gyöngyösi István uram… üdvözűlt uramat ő kegyelmét életében egynehány esztendeig … komornyikul szolgálta, ő kegyelmének halála után pedig … elsőben udvarunkban continuálván a komornyiki tisztet, és azután balogi kapitnáynyá levén, esztendeig szolgált azon hivatalában is. »S így beteljesedett Gyöngyösinek a Wesselényinéhez intézett levelében kifejezett óhajtása, hogy »ha fényes napot nem is, nekem is virraszt valami homályos hajnalt valamikor az isten«.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
