PRÓZAI ELBESZÉLÉSEK.
PRÓZAI ELBESZÉLÉSEK.
TERMÉKENYSÉG és eredetiség dolgában a szépirodalom valamennyi ága közül a prózai elbeszélés áll a legutolsó helyen.
A legelterjedtebb népkönyvek egyike volt Stilfrid és Brunszvik históriája. Ezt a középkori mondát már a XIII. században feldolgozta egy német költő s utána számos verses és prózai változata keletkezett. A népszerű elbeszélés Németországból átjutott Csehországba is, ahol a sikerült átdolgozás valóságos cseh nemzeti mesévé tette. A csodás kalandokba sodródó német herceg alakja a cseh népkönyvben cseh királlyá lett. A magyarra fordított história számos kiadásban forgott közkézen, a vásárokra járó nyomdászok és könyvkötők sok száz példányt adtak el kiadásaiból. Stilfrid Históriáját minden diákgyerek ismerte. A vallásos könyvek, álmoskönyvek, kalendáriumok és csíziók mellett az ilyenfajta ponyvatermékek voltak a fejletlen ízlésű olvasóközönség legkedvesebb olvasmányai.
Erkölcsi tanulságú példagyüjteményt állított össze a magyar nép számára TAKSONYI JÁNOS jézustársasági áldozópap. Két kötetbe foglalt Válogatott történetei (1740) nagy olvasóközönséget vonzottak, bár a protestánsok tartózkodtak olvasásától. A katolikus szellemű példatár háromszáznál több elbeszélést foglalt magában. Taksonyi János a külföldi latinnyelvű egyházi példatárakból merítette történeteit. Nem fordított szolgai módon: rövidített és bővített legjobb belátása szerint. Az elbeszélés elevenségére és a mondatalkotás arányosságára sikeresen törekedett, a nép nyelvéből a ritkábban használt szavaknak és kifejezéseknek egész tömegét gyüjtötte össze. Prózája népies magyarságú, de azért nem mentes az idegenszerűségektől. A deákos korszak reá is kedvezőtlenül hatott. Mondatfűzésében a latinosságoktól nem tudott megszabadulni.
A STILFRID-HISTÓRIA teljesebb címe: Stilfrid csehországi királyról és Brunszvik, Stilfrid fiáról, csehek királyáról. Pozsony, 1730. – A füzet gyakran szerepel a XVIII. századi magyarországi könyvárusok számadásaiban és katalógusaiban. Nottenstein János György budai nyomdász 1733-ban 5 denárért árulta példányát. (Ugyanakkor Árgirus Históriája 3 denár, Salamon és Markalf 5 denár, a Murányi Venus 10 denár, a Kemény János 13 denár volt.)
TAKSONYI JÁNOS (szül. 1679. Hanusfalva, Szepes megye; megh. 1746. Nagyvárad) jézustársasági áldozópap. Mint minden jezsuitát, őt is sokféle hivatalban alkalmazták és sűrűn helyezték át állomáshelyeiről. Munkásságának főbb helyei: Gyöngyös, Eger, Kassa, Kolozsvár, Győr, Nagyszombat, Nagybánya, Ungvár, Komárom, Szatmár, Rozsnyó, Kőszeg, Nagyvárad. Szónoki tehetsége korán figyelmet keltett. Hatásos szentbeszédeiért kortársai a jezsuita hitszónokok fejedelmének nevezték. Több hitbuzgalmi munkát írt magyar és latin nyelven. – Ifjúkori fordítása: A purgatoriumbeli lelkeknek állapotja. Nagyszombat, 1718. (Roa Márton spanyol jezsuita nyomán latinból. Számos magyarázó példa és tanulságos történet olvasható benne.) – Erkölcstanító példatára: Az emberek erkölcseinek és az Isten igazságának tükörei azaz némely ritka és válogatott történetek, amelyekben az embereknek mind jó, mind gonosz cselekedeteik és azoknak jutalmazásában Istennek igazsága nyilván és világosan előadatnak. Két kötet. Győr, 1740–1743. (Második kiadása 1759-ben, harmadik kiadása 1805-ben jelent meg. A példatár elbeszélő anyagának közvetlen forrásai: Stengel György, Claus József, Ardia János, Pexenfelder Mihály, Majolus Simon, Maior János és Engelgrave Henrik könyvei. A magyar példák Bonfinius Antal históriájából valók. A Gesta Romanorumot közvetlenül nem használta a szerző, de forrásaiban voltak Gesta-történetek, melyeket azután ő is átvett. A weinsbergi nőkről szóló anekdotája Mikes Kelemen Törökországi Leveleiben és Faludi Ferenc Téli Éjtszakáiban is előfordul. Barlám és Jozafát legendája, Bánk bán esete és Iréne története szintén megtalálható munkájában.
Irodalom. – Jablonkay Gábor: Taxonyi János S. J. XVIII. századbeli magyar író élete és erkölcstanító példatára. Kalocsa, 1910. – Katona Lajos irodalmi tanulmányai. II. köt. Budapest, 1912. – Bleyer Jakab: A Stilfrid- és Bruncvikról szóló magyar népkönyv mondai eredete. Egyetemes Philologiai Közlöny. 1916. évf. – Gárdonyi Albert: Magyarországi könyvnyomdászat és könyvkereskedelem a 18. században. Budapest, 1917.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
