A KASZÁLÁS MÓDJA, TELJESÍTMÉNYE
A KASZÁLÁS MÓDJA, TELJESÍTMÉNYE
A kaszálás iránya a fű dőlésétől függ. Hogyha a mező domboldalon fekszik, fentről lefelé haladva kaszálnak. Az első két rend gyakran egymásra bukik, ezért vastagabb a többinél, és külön névvel illetik (rendfej, hátrend, összevágott rend). Rendnek 263nevezik a sorban fekvő füvet. A hozzá tartozó fű- és tarlósáv neve elő (Kisalföld), fogás (Dunántúl), állás stb. Az összehúzott fű vagy széna sorát, s a vastagabb rendet a Csallóköz és a Mátyusföld nyugati felén vereszta, veleszta néven ismerik. ’Vastag szénarend’ jelentésben él a vontatás szó a régi Udvarhely megyében.
Az elő, az egy kaszasuhintással levágott fűsáv szélessége sok tényezőtől függött. Több vidéken említik normaként az 1 öl szélességet, de némely vidéken csak 1/2 öles, illetve 100–120 cm-es „előt fogtak”. „Az öregek nem szerették a széles előt és a vastag rendet, mert nehezen száradt.” Székely falvakban és az északi palóc vidéken a 140–150 cm-es rendet szerették, s a közepes kaszavágást tekintették normának. Dél-Gömörben is öles vagy 1,5 méteres rendet vágnak, de északabbra (például Süvetén és környékén) csak simrikolnak, azaz megelégszenek 1 méter széles rendekkel.
A szénakaszálást legtöbb vidéken nehezebb munkának tartják, mint a kaszás aratást, a gabona levágását. A kaszát fűvágáshoz „kisebbre állítják”, mert keskenyebb rendet vágnak és egyszerre rövidebb távon haladnak előre. Az Alföldön búzából 50 öles, szénából 25 öles rendlábat fognak fel. Amikor annak a végére érnek, ismét visszaballagnak és új rendet kezdenek. Olyankor kaszát fennek, a dohányosok rágyújtanak. A rendlábbal egyező értelemben használatos a posztágy, posztát, pászta szó a Dunántúlon, a szakasz a Mátra vidékén, a ráta a Bodrogközben, Biharban, s a Felső-Tisza vidéken.
A szénakaszások napi teljesítménye 1200 négyszögöl, azaz egy magyar hold körül volt. Ez a teljesítmény fejeződik ki a kaszás és az embervágó területmértékben is. A 19. század derekán azt tartották, hogy egy nap alatt 1200 négyszögölt lekaszálhat egy ember, de átlagnak aligha lehet 1000 négyszögölnél többet venni alapul. A 19–20. század fordulóján jelentős táji eltérések mutatkoztak a napi kaszásmunka normájában. A Székelyföldön 800 négyszögöl, az Alföld egyes részein viszont 1400–1600 négyszögöl volt a kaszás napi teljesítménye (Paládi-Kovács A. 1979a: 217–220). Ebben a domborzati, növényzeti különbségek mellett a munkaszervezeti és bérezési formák eltéréseinek lehetett szerepe. Az Alföldön ugyanis a kapitalizmus korában már kaszás bandák, szakmányban dolgozó bérmunkások hajszolták magukat és egymást. Nehezen kaszálható gyepnövényzet esetén (szőrfű, csenkesz, tippan) azonban a teljesítménybérben dolgozó munkások sem érték el az 1000 négyszögöl fölé emelt normát.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
