SZŰRSZABÓK
SZŰRSZABÓK
1570-ből való az eddig legkorábbinak ismert szűrszabó adat, mégpedig személynévként: „Nicolaus Zywrzabo” (OklSz 948).
Tanulságos az 1801-ben a debreceni szűrszabók és gubacsapók közötti vitát rögzítő jegyzőkönyv adata, amelyből kiderül, hogy az 1599. esztendőben nyert céhprivilégium artikulusai szerint akkor a váltó-, vásári és szűrszabók a szűrcsapókkal együtt közös társaságban és céhben voltak (Györffy I. 1930: 112). Tehát ezen időpont előtt az összes szabó szakmabeliek még egyetlen céhen belül dolgoztak.
A szűrposztót a mesterséget tanult és céhbe szerveződött szűrcsapók mellett háziszőttesként parasztasszonyok, de juhászok is készítették. Az utóbbiak posztója volt a legolcsóbb. 1721-ben Gálszécsen a szűrszabók és csapók limitációjában „Juhász Szűtte Szűrnek öli…” is szerepel, „a’ melyben 3 réf vagyon” (Limitationes 419). Ugyanakkor a Szepességben kifejezetten „Juhász Posztó Csinálók”-ról van szó (Limitationes 314).
A szűrszabók és magyar szabók elődjeinek bízvást tekinthetjük a parasztság számára dolgozó olyan szabókat, akik a középkori paraszti és szegényes szürke posztókból (panni grisei) szürke ruhákat (vestes griseas) készítettek. A szürke posztóruhák viselete ugyanis a középkori Európában parasztok számára hétköznapokon kötelező volt (Schulz 1903: 291; Bartels é. n.: 44, Geramb-Mautner 1932: 278, 289). Ilyen paraszti szürke ruhák a későbbi időkben is kimutathatók magyar földön is. Durva fajtájú és olcsó szürke posztók voltak elsősorban a szűrnek és darócnak nevezett posztók, de szürkék voltak még a gubának, zsáknak és condrának nevezett, közönségesebb posztók is. A közöttük lévő, egykori különbségeket – feltehetően avatott vagy avatatlan, egyszer vagy kétszer ványolt vagy éppen ványolatlan voltukat, továbbá 2-3-4 nyüstösen való megszövésüket – ma már nem ismerjük (Gáborján 1985: 218).
3981521-ben a kolozsvári szabócéh szabályaiban feltüntetik, hogy céhen kívüli szabó még a szegényeknek való szürke posztóból se merészeljen művelni. Majd arról is szól a szabályzat, hogy a céhes mesterek közül senki sem merészeljen avatatlan szürke posztóból dolgozni (Szádeczky 1913: II. 35–38). Ez az avatatlan szürke posztó nyilván sokkal puhább volt, mint a 19–20. századi cifraszűrök keményre ványolt, szinte nemeznek tűnő szűrposztója. Hiszen, mint arról a fentiekben már volt szó, női szoknya is készülhetett belőle.
80. ábra. A condra szabása, Torockó (Torda-Aranyos m.)
Hogy a 17. században a szűrök anyaga is puhább volt, azt a Gyulafehérvárt 1627. október 24-én kelt általános árszabás „Eövedző” szűr adata is mutatja (Györffy I. 1930: 50). Övezni csak puhább anyagot lehetett, s a 17. századból vannak is öves és felöltött ujjú szűrábrázolások (pl. Birkenstein 1686: 1. kép: Marhahajtók, Túróc m. és 3. kép: Dudás, Veszprém m.).
1592-ben kelt Báthori Zsigmond erdélyi fejedelem nyílt rendelete, amelyben a kolozsvári, marosvásárhelyi és tordai, szűrruhákat készítő szabók kérésére megtiltja a szürke szűrposztók kötésben való összevásárlását és az országból való kivitelét. 1593-ban a gyulafehérvári káptalan oklevelet ad ki, amely a kecskeméti szabóknak ez egyszer megengedi, hogy az összevásárolt 1227 vég szűrposztót az országból kivihessék, de a jövőben Erdélybe soha többé nem jönnek, az árunak és pénzüknek elkobzása terhe alatt, és ugyanerre fogják inteni a magyarországi, szomszédos szabókat is. – 1609-ből kelteződik Báthori Gábor fejedelem nyílt rendelete, amelyben megújítja az erdélyi szűrszabók ama kiváltságát, hogy ;,készületlen szűrt” – tehát szűrposztó anyagot – elkobzás terhe alatt senki se vihessen ki az országból. A rendeletet a fejedelem „az egész szűrszabóknak, mi híveinknek” adta. Itt is már kifejezetten szűrszabókról van szó. A következő évben – 1610-ben – Báthori Gábor fejedelem Tölcséres Andrásnak megengedi, hogy Váradra 110 vég szűrposztót kivihessen. Kolozsvár város tanácsa 1615-ben úgy határoz enyedi Szabó Pál letartóztatása ügyében – aki 13 vég szűrposztót akart kivinni –, hogy „Alioquin vigye haza Enyedre, csináljon szűrt belőle és úgy adja el…” (Szádeczky 1913: II. 98, 101).
399Mint arról fentebb már szó volt, a paraszt és vásári jelzők mellett a limitációk néha azt is feltüntették az olcsóbb posztókból való ruhadaraboknál, hogy azok cselédek: juhász, béres vagy szolgáló számára készültek. Így 1626-ban Kassán még a szabóknál vannak felsorolva a különböző színű és fajtájú szűrök és darócok. Például juhásznak való csapószűr és posztózott ujjú és gallérú daróc, valamint egy béresnek való dolmány.
A parasztok és juhászok szűrei és darócai között árban is és nyilván minőségben is különbség volt. Egy öreg (nagy) embernek való csapószűr ára ekkor 1 forint és 50 dénár volt, míg a juhásznak való szűr csak 75 dénárba került. Éppen így öreg ember számára való daróc ára a szűréhez hasonlóan 1 forint és 50 dénár volt, de a juhásznak való daróc itt is fele árba, 75 dénárba került (Limitationes 54). Az egykori kabátféle szűr és az ugyancsak kabátféle daróc közötti különbséget ma már nem ismerjük. A fentiek szerint a juhász kabátféléje lehetett a csapószűr és a daróc, amelyek egy árba kerültek, és a béresnek daróc nevű anyagból dolmányt is lehetett adni.
A csapás a gyapjúanyagnak fonás előtti finomítási módja. Ez egy íjfa nevű eszközzel történt – ma már csak a kalaposok használják –, mégpedig úgy, hogy az íjfa íját a gyapjúcsomó fölött megfeszítik, majd hirtelen elengedik. A csapódó íj a gyapjút szétzilálja, s ezáltal a finom és könnyű gyapjú felülre, a nehezebb szennyeződés alulra kerül (Szűcs J. 1955: 80).
81. ábra. A daróc szabása, Magyarvalkó (Kolozs m.)
1639-ben a tordai szabómesterek a kolozsvári szabócéhet tudósítják, hogy a váradi és debreceni szabók az országgyűlés és a fejedelem előtt kérdőre akarják őket vonni, amiért a szűrposztó végekben való kivitelében őket meggátolják. A szövegben itt is kifejezetten szűrszabókról van szó (Szádeczky 1913: II. 135).
I. Rákóczi György 1643-ban kiadott, a kolozsvári tanácsnak szóló rendeletében arról van szó, hogy a kolozsvári szűrszabókat idézzék meg a fejedelmi udvarba a disznódi és szebeni szűrtakácsokkal függőben lévő perlekedésük tárgyalására Gyulafehérvárra. 400Itt az egyik disznódi szűrtakács neve: Szűrcsapó Tamás, ami arra utal, hogy a gyapjú fonás előtti csapása – finomítása – itt és ekkor a takácsok dolga volt (Szádeczky 1913: II. 149).
82. ábra. Oláh Miklós mentéje, 1503
Ami a csapókat illeti, Losoncon a szűrcsapók is készíthettek II. Józseftől kapott szabadalmuk alapján a maguk által szövött szűrposztóból paraszti ruhákat, szűrt, kankót, és a vásárokon is árulhatták. A Judit-napi vásárok az első világháborúig a legjelentősebb gyapjúvásárok voltak, amelyeket idővel szűrvásárral kapcsoltak össze (Flórián 1970: 90).
Egy 1666-os eperjesi és egy 1696-os abaújvári limitáció közötti árszabástöredék a legdrágább debreceni szűrök után az olcsóbb rozsnyai és kaposi szűröket sorolja fel, mégpedig három méretben: nagyokat, középszerűeket és gyermekeknek valókat (Limitationes 142). Az egykori szűr – ványolt, lódenszerű anyaga miatt – kabát-esőkabát volt, és gyermekek is hordták. A cifraszűr kivirágzásának korában – a múlt század derekán-végén – gyermekek számára drága és ezért ritka volt a cifraszűr, hiszen a gyermekek hamar kinőtték ruháikat.
A korai limitációkban a különböző fajtájú szűrök a szabóknál vannak felsorolva. A már említett 1569-es soproni árszabásban három méretben adják meg a köpenyeg „Geppenek” árát és két méretét a „Geppenek Rokh”-nak. 1601-ben pedig, „Szűrmívesek zertartása” címszó alatt, egy öreg embernek való „szűrt – vagy köpönyeget” 2 forint 50 dénáért, „Dolman Szűrt” öreg embernek 2 forintért, tizenkét esztendősnek valót pedig 1 forintért árultak (Domonkos O. 1980a: 27–28).
Az 1721-es gálszécsi limitációban a szűrösöknél csak a különböző fajtájú szűrök vannak felsorolva, de a szűr- és darócdolmányok, -nadrágok és a szűrruhák – szűranyagból készült kabátfélék – továbbra is a szabók készítményei között szerepelnek. Ez utóbbiak szabásaiban ferde vonalak is találhatók – a derékszögű darabokból szabott és alul-felül nagyobbrészt egyforma széles szűrökkel ellentétben. Míg a szűröknek úri megfelelői nem voltak, addig néhány szűrruhán – kabáton – hódoltság kori dolmányok és menték kiugró csípőrészei megtalálhatók. A perzsa felsőruháknál általános, kiugróan szabott csípő, nyugat felé haladva, oszmán-török közvetítéssel került a kelet-európai, ezen belül a magyar öltözetbe.
Erdélyben a 18. század végén a szűrkészítés lehanyatlik (Györffy I. 1930: 50, 53, 60). 1796-ban Kolozsvár szolgabírája az ottani szabócéh minden egyes tagját megkérdezi afelől, hogy mesterségét folytatja-e. Mind a 47 kihallgatott mester panaszkodik a 401munka pangása felől. „Zilahy Szabó János vallja, hogy szűrszabó lévén, legént nem kaphat magának, ezért mesterségit nem folytathatja” (Szádeczky 1913: II. 196). Itt ekkor a szűrszabó ugyancsak a szabócéhen belül működik.
83. ábra. Kunsági szűr kiterítve
A szűrszabó néha kapcsolódott a magyar szabóhoz. 1812-ből a Hont megyei Ipolyságból a szűrszabók „Magyar mesterségből” kérelmét említi Eperjessy (1967: 232).
A kolozsvári Ferenczi László magyar és szűrszabóságra 1940-ben váltott ipart. Akkor készáruval kereskedett, de „népviseletet” is csinált öregeknek. Nagyszebeni és nagydisznódi fényes tükörposztóból dolgozott. A paraszt singre rendelte a szűrt, egy sing 68 centi volt. Három méretet vettek: háthossz, hátszélesség és ujja hossza. Sohasem próbálták a szűrt. Az a tény, hogy megvették az ujja hosszának a méretét – az egykor felöltött ujjú szűrre utal. Györffy István (1930: 60) írta a bihari szűr készítéséről, hogy annak kiszabásánál a szűrszabónak „Arra is ügyelnie kellett, hogy az ujj vége és a szűr alja szabott posztóból ne legyen, mert különben kirojtosodik. A szűr ujját úgy lehet szabni, hogy a posztó gyártott széle legyen a kéz felől, mely nem rojtosodik ki …”
402A nádasi románok és a bánffyhunyadiak fekete szűrben jártak. Ez a hunyadiaknál fekete posztóval volt díszítve és szegve. A géppel varrott dísz lehetett tulipán, szimpla és dupla nyolcas, az ujján levél. Géppel, előrajzolás nélkül, fejből varrták a díszeket. „Tudjuk ezt fejből… Itt minden szabad szemre ment. Nem volt minden inasnak olyan felfogása, hogy ezt megtanulja” – mondotta Ferenczi László.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
