MISKOLC
MISKOLC
Miskolc hazánk egyik legnagyobb városa. Nagyszerű fekvése (két táj és fontos főútvonalak találkozásánál, völgybejáratnál), kiváló földrajzi adottságai miatt a település a legrégebbi idők óta fontos árucserehely. Miskolcon a középkortól fogva voltak mindennapos piacok, hetivásárok és nagyvásárok is. De ezekről az árucsere-alkalmakról, bármily jelentősek voltak is a település és távoli környéke számára, meglehetősen kevesgt tudunk. A város középkori kiváltságlevelei a vásárok ügyét rendezték ugyan, de az első, kimondottan vásárral foglalkozó privilégium elég késői, csak 1696-ból ismeretes. Ekkor a városnak már ősidők óta két vására volt, az áldozónapi, azaz áldozócsütörtöki és a Szent Lukács-napi (október 18.). 1696-ban ehhez a két vásárhoz kapott a város két újabb vásárt, éspedig a Szent Julianna- (február 16.) és a Sámuel-napit (augusztus 26.). Hosszú időn át aztán ez a négy vásár járta Miskolcon. Mind a négy többnapos sokadalom volt. A középkori miskolci piacokról, vásárokról Marjalaki Kiss Lajos (1957), részint pedig Komáromy József (1963) tájékoztattak bennünket, főleg régészeti és topográfiai kutatások alapján. Tőlük tudjuk, hogy a miskolci piac, vásár a 15. század előtt a mai Széchenyi utcának a városi és megyei tanács irányába kiszélesülő, apró térré bővülő részén volt. A 15. századtól a piac és a vásár a keleti utcarészbe tevődött át, az utca déli oldala volt az ún. Derék piac. A későbbiek folyamán, lassú fejlődéssel, a piac és a vásár kiszorult az utcából, és a miskolci piacok és vásárok differenciálódása révén a város központjából kijjebb, különböző, de a főutcával (amit itt is Piac utcának neveztek) összeköttetésben álló helyekre, utcarészekre szorult. A vásártér ún. utcás elhelyezése, a település egészében elfoglalt helye, az egész városra gyakorolt települési hatása azon túl, hogy bizonyos fokig magyar sajátosság, jól mutatja a vásár, a piac intézményének Miskolc életében betöltött rendkívül fontos szerepét.
Itt emlékezünk meg arról, hogy e fontos, nemcsak Miskolc számára jelentős vásárokról érdemleges leírásunk alig van. Szendrei János (1886–1911) igen szűkszavú volt, csak a tárgyához feltétlenül szükséges adatokat írta le. Mint legrészletesebb, jó leírást, Božena Nemcová leveleit kell megemlítenünk, aki legfogékonyabb éveiben töltött Miskolcon felejthetetlen napokat (Domán–Komáromy 1963).
1901-ben a város a meglévő és nagyon látogatott négy vásár mellé egy ötödiket is kapott (a Szent Eusebius-napi, röviden téli vásárt, december 15.). Az alkalmatlan időben tartott áldozócsütörtöki vásárt pedig 1838-ban áthelyezték Orbán napjára. Ezek a vásárok, a népes naponkénti piacok és nemkülönben a nagyon forgalmas hetivásárok, amelyek közül a szerdait egyenesen baromvásárként kezelték, Miskolcot erőteljesen bekapcsolták a Kassa–Eperjes–Krakkó, illetve a Gyöngyösön át Pestre, Sátoraljaújhelyen át Ungvárra, Munkácsra és Lembergbe (Lvov) tartó kereskedelembe. Több környező vásárhely és Miskolc között szoros árukapcsolat alakult ki: Rimaszombat, Rozsnyó, Eger, Gyöngyös, Tiszafüred, Mezőcsát, Tokaj, Sárospatak, Sátoraljaújhely s mindenekelőtt Pest és Buda vásárai jelentős mértékben igazodtak egymáshoz és szolgálták egymás érdekeit. Miskolc az árucsere révén is végpontja volt egy, a múlt század derekán erőteljesebben meginduló, de már régóta tartó migrációnak, amely a Sajó-völgy és a hozzákapcsolódó völgyek (Balog, Rima völgye) településeinek nemcsak áruit, hanem gyakran lakóit is ide közvetítette. Miskolc jelentős mértékben Gömör piaca volt. Első jelentős állomása a gömöri vándorárusoknak, kereskedőknek ugyanúgy, mint a távolsági kereskedelembe bekapcsolódni vágyó gömöri állattartó gazdáknak, parasztkupeceknek. De Miskolc volt az első jelentősebb, a menetet megosztó állomása a szepességi 699vásznas-gyolcsos árusoknak is. Ezzel a migrációval Miskolcra állandóan eljutottak szlovákok, lengyelek, németek és Zemplén felől rutének. A miskolci vásár az egyik legjelentősebb, interetnikus kapcsolatokat kialakítani és ápolni tudó társadalmi intézmény volt.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
