A PARASZTI RÉTEGEK ÉTKEZÉSEI
546A PARASZTI RÉTEGEK ÉTKEZÉSEI
A középkori kettős étkezési rend a királyi udvartól a parasztokig mindenkire kiterjedt. Az eltérő életmódnak megfelelően azonban a felső társadalmi rétegek és a parasztok étkezéssorozata között már a késő középkorban, amikor az utóbbiakra vonatkozó források kezdődnek, volt különbség.
Parasztokra vonatkozó hazai forrás a középkorból–kora újkorból csak mutatóban van. Összevethető források várkatonaságról, főurak közrendű cselédeiről szólnak. 1481. évi törvény a falusi bírók feladatává tette a dézsmaszedők ellátását, s kiderül az is, hogy az ebéd és vacsorából állt. Hazai egyházi birtokon szolgálatban állt gyalogos katonák ellátására a 16. század elején ugyancsak napi két étkezést, mindkettőt két-két tál étellel, rendeltek. 1603 január havában, tehát télen, gróf Thurzó Szaniszló háztartásában Galgóc várában a közrendű szolgáknak napjában csakúgy ebédet és vacsorát főztek, mint a főúr és középosztálybeli udvarnépe számára.
Mezőgazdasági napszámosok, tehát nyáron munkában álló parasztok ellátásáról szólva viszont napi háromszori étkezést említ Maksay Ferenc a 16. században, kiadatlan levéltári anyag ismeretében. Ezek ételeit sajnos nem ismerjük. Közép-Európában a dél-német nyelvterületről és Szászországból maradt fenn mindössze kilenc értékelhető étrend majorsági cselédek, robotos parasztok ellátásáról a késő 15. és a korai 17. század közti időszakból. Az utasítások közül csak kettő rendelkezik a tisztán kéttagú étkezési rendben, míg a többi a munkanapokra napi három étkezésről szól. Valamennyire főtt meleg ételeket rendel. Egy 1618. évi felső-bajorországi rendtartás kiemelten megkülönbözteti a vasárnapot a mezőgazdasági cselédek ellátásában. E munkaszüneti napra ugyanis csak két étkezést, míg a munkanapokra hármat tervez. A 16. század elején egy frank birodalmi gróf udvarából olyan párhuzamos rendtartás is fennmaradt, amely a maga és nemes udvarnépe asztalára állandóan napi két étkezést, míg a cselédek, köztük mezőgazdasági munkások, valamint robotos parasztoknak napi három étkezést készíttet. A fizikai munkát végzők étkezéssorozatában tehát a hosszú munkanapokon elég rendszeresen volt egy harmadik étkezés. A fenti esetek részletes étrendjeiből kiderül, hogy a paraszti rétegek napi harmadik étkezése munkában már akkor élt, amikor a kenyér sok helyen még alig szerepelt mindennapi étrendjükben, a kenyérre alapozott étkezés pedig még kevésbé. Így a harmadik étkezés is főtt meleg ételből állt. Az erjesztett kenyér ismeretéből és készítéséből következtetve Magyarországon a 16. században egyes vidékeken már elképzelhető, hogy a parasztok ki tudtak állítani rendszeresen napi egy, kenyérre alapozott hideg étkezést. Hogy az ilyen étkezések hol mikor kezdődtek, források híján még megoldandó kérdés. Típusát tekintve a kenyér köré szervezett étkezés mindenesetre újabb a főtt ételekből állónál. Míg a kenyeret és hozzá hideg ételeket a mezőn dolgozó parasztok magukkal vihetik, az otthon frissen főtt meleg ételt el kell juttatni hozzájuk. Ez megjelenik a forrásokban is. 1538-ban egy osztrák majorság kaszásainak levest is tartalmazó reggelijénél külön megjegyezték, hogy azt ki kell vinni nekik a mezőre. A kaszáslé nevű savanyú, többnyire húsos étel, amely a 16. században a magyar társadalomnak már minden rétegénél szokásos volt, nyilván a mezőgazdaság akkori legnehezebb munkáját végzőkről vette a nevét, akiket a munka során ilyen üdítő, savanykás étellel láttak el. Igen valószínű, hogy ezt nekik a nap folyamán kivitték a mezőre. Mint láttuk, vannak nyomok arra, hogy a munka függvényében a parasztok napi étkezései már a 16. században is különböző 547számú sorozatokat mutattak. Az újkori magyar parasztkultúrának az évet megosztó, alább ismertetendő étkezési rendszerét figyelembe véve valószínűnek látszik, hogy a 16. századból ismert szántóebéd étkezéselnevezés is a paraszti munka függvényében változó étkezésszerkezetre, esetleg sorozatra utalt. A szót a forrásokban időpont-meghatá-rozóként használták. Magát a nap folyamán jelölt időpontot nem ismerjük, s nem tudni, a téli vagy nyári sorozat része volt-e ez az étkezés.
A parasztok napi három állandó étkezése a nyári munkaidőben mindenesetre saját életmódjukból fakadó és korábbi gyökerű, mint a felső társadalmi rétegek újkori hármas étkezési rendje. Az utóbbi még csak első lépéseit tette, amikor 1700-ban II. Rákóczi Ferenc a hegyaljai szőlőművelés rendjét szabályozva a napkeltétől napnyugtáig dolgozó napszámosoknak fölöstökömkor fél óra, délben egy óra, uzsonnakor negyed óra pihenést engedélyez és tiltja, hogy a paraszt szőlősgazda vacsora ígérésével csalja el más munkását. A hosszú déli pihenőben bizonyára ettek is, az uzsonna pedig mint kiegészítő mellékétkezés vagy pihenőidő a napszámosoknak nagy munkáknál későbben is gyakori járandósága. A 18. századtól kezdve a parasztok nyári és a felső társadalmi rétegek állandó, egész éves hármas étkezési rendje egybeesik, de csak az étkezések száma tekintetében.
A 18. századi paraszti felfogás szerint a mezőgazdasági munkát nem végzőket a napi háromszori étkezés nem illette meg. Amikor a Magyarországon felállított állandó hadsereg katonáit a lakosságnál szállásolták el, és napi étkezéseikről a szállásadó tartozott gondoskodni, Békés megye 1723-ban úgy rendelkezett, hogy a parasztok ebédet és vacsorát adjanak a katonáknak, fölöstökömöt és uzsonnát azonban nem. Mezőgazdasági munkásoknak viszont nyári napi három-négy étkezést vettek számba a területi limitációk. Így 1777-ben a Székelyföldön kaszásnak és cséplőnek napi háromszori étkezést ír elő széki rendtartás. 1773-ban Veszprém/Zala/Somogy/Baranya közös napszámbérjegyzéke nyári négy étkezésről szól („...aki Napszámban Gazda kenyerén kiván dolgozni, Ebédre és Vacsorára két tál Étellel, fölöstökömre és uzsonnára kenyérrel megelégedgyék”, Kanyar J. 1967: 126). Bár egész éves kettős paraszti étkezéssorozatról a 18. századból nincs forrásunk, bizonyos, hogy ez a forma sem tűnt el, mivel szórványosan még későbben is gyakorlatban volt.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
