HALOTTI TOR
564HALOTTI TOR
A temetést követő közös étkezés menüje a 18–20. századi magyar parasztkultúrában két különböző rendszer szerint szerveződött. Az egyikből hiányoztak a főtt ételek, itt kenyeret, kalácsot, bort és pálinkát kínáltak. A másik minta egy vagy több főtt ételből állt, ugyancsak itallal. A 18. század derekán hódmezővásárhelyi asszony üsző levágását rendelte temetésére, gazdák ugyanott hasonló végrendelkezést később is tettek. A tor ételei Hódmezővásárhelyen a 19. század derekán siflileves (húsleves tésztával), zsíros torkása és paprikás hús voltak. Az alkalomra vagy marhát vagy három-négy juhot vágtak. Az ilyen tor gazdagnál-szegénynél általános maradt az első világháborúig. Hozzá a századfordulón kalács és túróslepény is tartozott. Itt a toron a halottnak ugyanúgy terítettek, mint a vendégeknek, tányérjába ételt tettek, poharába bort töltöttek (Nagy V. 1981: 149). A húsos étkezésnél sokkal ritkább a Nógrád megyei Őrhalomból és környékéről ismert, böjtös ünnepi étrendnek megfelelő halotti toros menü, mézespálinka, savanyú bableves, mákos csík, bor ételekkel, amit húsos vendéglátás csak az 1940-es évektől kezdve váltott fel (Bakó F. 1977: 110). A halottkultusz történetéből mind a három étrendtípus magyarázható, egyik sem mondható a többinél régebbinek. A temetésen részt vevők széles körű vendéglátása, ahol fennmaradt, az 1970-es évektől került át magánházaktól vendéglőbe.
A halotti tor ételei a már szokásos ételekből kerültek ki, ez az étkezés nem az újítások bemutatásának alkalma.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
