V.
V.
Esterházy László, a család érdekeinek képviselője. Soproni főispánná neveztetik ki.
LÁSZLÓ gróf már 1645-ben jelét adta körűltekintő óvatosságának a magyar cancellárhoz intézett azon feliratában, melylyel neve fényének s háza érdekeinek más irányú csorbítását igyekezett megelőzni.
«Isten ő szent fölsége» – így szól mérsékelt hangú s itt-ott Esterházy Dániel kezével javított levelének fogalmazata – «kiszóllítván a boldogemlékezetű urat, nekem édes Atyámat e világból: alázatossan a szegény Úr halálát megírván ő felségének, az én kegyelmes Uramnak, azon is alázatossan könyörgöttem ő felségének, hogy vacálván most ennek a Sopron vármegyének főispánsága tiszte, ő felsége a jó emlékezetű Úrnak igaz hű szolgálatjára való tekintetiből és hogy egyébaránt is énnekem vagyon legtöbb jószágom és residentiám is ebben a Sopron vármegyében, s időm is immár ezen tisztnek elviselésére is alkalmatos vagyon, – kegyelmessen conferálta volna nekem ennek a Sopron vármegyének főispánságát, egyébaránt is kegyelmes oltalmába vevén ő felsége minket árvákat egész familiástól; mely dologért ugyan bizonyos emberemet is küldtem vala ő felségéhez. Azomban Gróf Nádasdi Ferencz sógor uram is ő kegyelme instál hiszem ezen főispánság tisztiért ő felségénél, úgy mindazonáltal, hogy ha tudniillik ő felsége nekem nem conferálná; tehát conferálná ő kegyelmének, a mint egyaránt maga is ő kegyelme énnekem declarálta magát, hogy külömben ő kegyelme nem kívánja ennek a főispánságnak tisztit, hanem ha ugyan absolute énnekem nem conferálná ő Felsége, egyébaránt kész cedálni énnekem ezt a hivatalt. Annak okáért nagy szeretettel kérem kegyelmedet, hogy az Istenben elnyugodt jó emlékezetű úrnak Atyámnak tekintetit s méltóságos állapotját s hű szolgálatjait is az Austriai házhoz s Országához is tekintvén Kegyelmed, mutassa minden jóakaratját hozzánk árvákhoz, s legyen minden jó promotióra kegyelmed ő felségénél, hogy ő felsége a megírt főispánságnak tisztit kegyelmessen conferálja énnekem, hogy mi is a jó emlékezetű Úr édes Atyánk böcsületit holta után is az ő felsége kegyelmességéből csak valami részéből is viselhessük s szolgálhassunk is mind ő fölségének, a mi kegyelmes Urunknak, s mind hazánknak, a kin teljes szívből is egész familiástól igyekezünk.
Továbbá esék értésemre az is, hogy Gróf Nádasdi sógor uram ő kegyelme, szegény Istenben elnyugodt Gróf Ezterhás István Bátyám Uram kisded árvácskája, Ezterhasi Ursula tutéláját kérné ő felségétől. De a kis árvácskának tutorsága ő felsége után, akár a vérséget és atyafiságot s akár Országunk constitutióját, s akár pedig a jó emlékezetű Úr édes Atyánk testamentumát tekintsük, mindenestől engemet és nem mást illet: mert a vérséget a mi illeti, a szegény árvácskának édes atyjával attyul, édes anyjával annyul mindegy voltam; ha Országunk constitutióját nézzük pedig, az is nyilván való dolog, hogy successio est causa tutelć, nekem pedig in causa defectus orphanć (kit Isten tartson meg, szívből kívánom) successióm vagyon a jószágban, a mint az ő idejében ki is fogna tetszeni leveleimből; ha a jó emlékezetű Úr testamentomát tekintjük, a kit, ha közelebb volna kegyelmed, együtt Ezterházi Dániel bátyám uram ő kegyelmével közlenénk is kegyelmeddel, a minthogy azután is meg fogja látni kegyelmed, úgy is az testamentom szerént engemet illet az a tutorság, nyilván egynehány helyen a testamentomban engemet hagyván a jó emlékezetű Úr tutoráúl árva kis hugomnak; a jószág is pedig, a ki az árvát illetné, én kezemben vagyon, kit kezemből nem is akarok kieresztenem. Üdőm is pedig nem obstál semmit, mert noha még eddig a jó emlékezetű Úr akaratjából is oskolákban tanultam, mindazonáltal tizenkilenczedik esztendőmben vagyok, s ifjabbak is én nálamnál szokták a tutelákat viselni, s jó meghitt és értelmes gondviselők által administrálni, a minthogy én is ez aránt, ha szintén még valami kevés ideig a studiumot continuálnám is, nem akarok megfogyatkozni árva kis hugom javának, s azonban üdőm is napról-napra nevelkedvén. Kérem azért fölötte igen ez aránt is kegyelmedet, mutassa minden jóakaratját hozzám s informálja alázatossan ő felségét is, könyörögvén mellettem ő felségének, hogy ebben is kegyelmes oltalmába és protectiójába vévén ő felsége, ne engedjen megbántódnom; hanem az ő felsége kegyelmes szárnya és oltalma alatt, mind vérségemre, mind successiómra, mind pedig jó emlékezetű édes Atyám testamentomára nézve, viselhessem gondjait ennek a tutorságnak is, alázatossan könyörögvén ő felségének, hogy ő felsége is a Dativa Tuteláját is árva kis hugomnak méltóztassék kegyelmessen nekem conferálni, a ki nem leszen Nádasdi sógor uram ellen is, ha szintén ő kegyelme kívánta a tutorságot is, holott ő kegyelme engemet assecurál, hogy semmiben egy punctban is káromat nem kívánja, – károm lenne pedig s gyűlölségre való ok lenne, ha a tutela ő kegyelmének és nem nekem conferáltatnék; kit alázatosan ő felségének egész familiástól életünk fogytáig meg igyekezünk szolgálni, elhivén kegyelmed felől is azt, hogy ha nem az én érdememre nézve is (a ki még sem ő felségének, sem Országomnak nem szolgálhattam ifjúságom miatt, de igyekezem ezután szolgálnom minden tehetségemmel), a jó emlékezetű szegény Úrhoz való jóakaratjából is az följül megirt dologban méltó tekinteti leszen reánk, kit mi is egész familiástól meg igyekezünk szolgálni kegyelmednek.»
31. GRÓF ESTERHÁZY ISTVÁNNÉ THURZÓ ERZSÉBET.
Ez a nyugodt érvelés csakugyan meggyőzte az intéző köröket, a fiatal főúr kettős kérelmének jogosúltsága felől.
III. Ferdinánd még ugyanazon évben aláírta az ünnepélyes okmányt, melylyel gróf Esterházy László Sopronmegye főispáni méltóságára kineveztetett, s a megyéhez is leérkezett az intimatum, mely szerint az elhúnyt nádor soproni főispánságába utódúl László fia lett beiktatandó. – Az Esterházy Orsika fölötti gyámságra vonatkozó kérelem most még egész teljében nem nyert ugyan kedvező elintézést, a mennyiben az László gróf nagykorúságáig valóban Nádasdy Ferenczre ruháztatott; de már 1646-ban ünnepélyesen, visszavonta Esterházy László az e részben sógorának adott engedményt, s maga vette kezébe, 1652-ben pedig öcscsére, Pál grófra hagyta árva húgocskájok gondnokságát.
III. Ferdinánd még ugyanazon évben aláírta az ünnepélyes okmányt, melylyel gróf Esterházy László Sopronmegye főispáni méltóságára kineveztetett, s a megyéhez is leérkezett az intimatum, mely szerint az elhúnyt nádor soproni főispánságába utódúl László fia lett beiktatandó. – Az Esterházy Orsika fölötti gyámságra vonatkozó kérelem most még egész teljében nem nyert ugyan kedvező elintézést, a mennyiben az László gróf nagykorúságáig valóban Nádasdy Ferenczre ruháztatott; de már 1646-ban ünnepélyesen, visszavonta Esterházy László az e részben sógorának adott engedményt, s maga vette kezébe, 1652-ben pedig öcscsére, Pál grófra hagyta árva húgocskájok gondnokságát.
Az ifjú soproni főispánnak oly kiválóbb tisztségre sem kelle sokáig várakoznia, a melyen neki is alkalma nyílhatott családja hagyományos harczratermettségét érvényesíteni. Ugyanis már 1648-ban kinevezte őt III. Ferdinánd a nagyfontosságú pápai erőd főkapitányává, a mely főtisztséggel korán elhúnyt bátyja, István, szintén fel vala ruházva. A király e kinevező okmányban kamarásának mondja az egyebütt aranysarkantyús vitéznek czímzett soproni főispánt s Fraknó örökös grófját, dícsérettel emlékezvén meg naponként való hűséges szolgálatairól és a katonai dolgok iránt tanúsított kiváló hajlamáról.*
Gróf Esterházy László úr ő nagysága pápai főkapitányságáról való ő felsége Dónatiója, a kismartoni hgi főlevéltárban. Rep. 2. és 3. Fasc. H. nro 127.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
