IV.
IV.
Mátyás házassági tárgyalásai a nápolyi udvarral. Fényes küldöttség megy Beatrixért. A házasság megkötése. Beatrix útja, fogadtatása. A koronázási és menyegzői ünnepélyek. Mátyás és a renaissance. Tudományossága. Vitatkozása egy olasz hittudóssal. Fényűzése. A budai királyi palota.
Mátyás özvegysége tizenhárom esztendeig tartott. Miután tervei, hogy a Habsburgok, Jagellók, Hohenzollerek , Wettinek vagy Sfórzák házából szerezzen magának hitvest, a mint egymás után, sőt gyakran egymás mellett felmerültek, a legkülönfélébb okok hatása alatt meghiusulának: az Aragoniai háznál tett lépések elvezettek az óhajtott czélhoz.
Ferdinánd korán fölismerte Mátyás egyéniségének és állásának jelentőségét. Alighogy ez Katalin királyné halálával özvegységre jutott, Velencze útján felajánlotta neki egyik leánya kezét.*
A velenczei dogenak 1465 februar 17-én magyarországi követéhez intézett jegyzéke, – a senatusnak 1465 majus 25-én hozott végzése – Milano velenczei követének 1465 november 5-én kelt jelentése.
A velenczei dogenak 1469 junius 17-én magyarországi követéhez intézett jegyzéke, – a ferrarai herczeg római követének 1469 october 22-iki jelentése.
A tárgyalások azonban, melyek éveken át folytak, nem jutottak eredményre, mivel Mátyás időközben a császári és a lengyel udvarnál tett kísérleteket, politikai czéljainak megfelelőbb házasság létesítésére. Csak mikor azoknak sikerére az utolsó reménysugár is eltűnt (1474), karolta föl a szent-szék által hathatósan támogatott nápolyi combinatiót a kellő komolysággal.*
Hogy a nápolyi házassági frigy létesítésében jelentékeny tényező volt Roverella Lőrincz, a pápai legatus, tudjuk egyebek között a szász választófejedelem követének, ki a menyegzőn jelen volt, kimerítő emlékiratából. Langenn. 517. 1.
DROYSEN. II. 301
A nápolyi király második leányának, BEATRIX herczegnőnek kezét Mátyás 1474 nyarán, Nápolyba küldött követei: a kalocsai érsek és Bánfi Miklós által, kérte meg.
66. FERDINÁND NÁPOLYI KIRÁLY ARCZKÉPE.
Hirnökük, ki a kedvező választ megvitte, a boroszlói táborban találta a királyt, october 30-ikán. A hír nagy örömmel töltötte el őt, s rendeletére két órán át szólottak a város összes harangjai, az utczák fényesen kivilágíttattak, és a tornyok csúcsára helyezett nagy szövétnekek lángja az ellenséges tábornak is jelezte az örvendetes eseményt, melynek hírét szabadon bocsátott hadi foglyok által hozta tudomására a büszke lengyel királynak, ki ismételten megtagadta volt tőle a maga leányát.*
ESCHENLOER. II. 312.
Ugyancsak Boroszlóban fogadta, a következő év február 2-ikán, a nápolyi király követét, a bari érseket, ki értékes ajándékokat nyújtott neki át jegyese részéről. Több napon át tartó harczi játékok, tánczvigalmak és farsangi mulatságok rendeztettek ezen alkalomból.*
ESCHENLOER. II. 334.
Majus közepén a veszprémi püspök és János szlavoniai bán küldetett Nápolyba, a házassági szerződés megkötésére.*
Budáról 1475 majus 19-én Milánóba írt jelentés. A milánói állami levéltárban.
Jegyajándékul Ferdinánd kétszázezer aranyat ajánlott meg. De harmadrészét Mátyás azonnal visszaajándékozta menyasszonyának.*
Diplom. Eml. II. 277, 310.
A török hadjárat miatt, melyre ekkor készületeket tett, az egybekelést a következő esztendőre halasztotta el.
Páratlan fénynyel óhajtotta megünnepelni. Megbizottai bejárták az olaszországi piaczokat, hogy aranynyal és ezüsttel átszőtt brokát szöveteket, drága köveket, ékszereket és egyéb értékes tárgyakat vásároljanak össze.*
1476 september 28-án kelt tudósítás a modenai levéltárban
Az 1476-ik év május elején küldötte szét követeit: a császárhoz, Németország és Olaszország összes fejedelmeihez, hogy őket a menyegzőre meghívja.*
Diplom. Eml. II. 310. és ESCHENLOER. i. 340.
Ugyanakkor egybeállította a küldöttséget, mely Beatrixot Nápolyból új hazájába kísérendő volt. A váradi püspök, Geréb Péter és Pongrácz János, a király unokatestvérei, Frangepán Bernardin és Szentgyörgyi János grófok, voltak legelőkelőbb magyar tagjai.
Csehország és Szilézia részéről: a boroszlói püspök, a ratibori, oppelni és münsterbergi herczegek csatlakoztak hozzájok. A kíséret száma nyolczszáz lovasra ment. Főrangú ifjú urak, vitézek és lovagok mellett nem hiányoznak zenészek és bohóczok. Húsz török is volt vélök.*
ESCHENLOER. II. 340
Amint pompás öltönyeikben, fénylő fegyverzetökben végig vonultak Olaszország városain, mindenütt feltünést és csodálatot keltettek. September elején érkeztek Nápolyba, hol az ország összes főrendeinek jelenlétében, september 15-ikén, az egyház színe előtt megköttetett a házasság, melynek szertartásainál Pongrácz képviselte a királyt.
Beatrix, kit a nápolyi érsek és Arragoniai Ferencz, a király természetes fia, előkelő olasz főrangú urakkal és hölgyekkel kísértek, october 2-ikán a manfredoniai kikötőben hajóra szállott. Útja nem volt szerencsés. Kedvezőtlen szelek tizenhárom napon át vetették ide oda gályáit. Végre october 13-ikán sikerűlt partra szállania, ferrarai területen, hol néhány napig megpihent, nővére, Eleonora herczegnő, udvaránál.*
Egykorú tudósítások a modenai levéltárban.
Még viszontagságosabb volt szárazföldi útja, mely velenczei területről Krainán és Stirián át vezetett. Ugyanis török csapatok, az ő jöveteléről értesülvén, bekalandozták ama tartományokat, hogy őt hatalmokba ejtsék. Fölperzselt helységeken, holt testekkel borított mezőkön keresztül, vonult át, folytonos rettegés közepett;* míg végre december első napjaiban eljutott Pettauba, Stiria és Slavonia határára. Itt özvegy Hunyadi Jánosné, húsz előkelő magyar hölgy által körűlvéve, fogadta fiának hitvesét, és kísérte Székesfehérvárra, hol Mátyás várakozott rá.
BONFIN elbeszélése, melytől ez esetben nincs okunk megtagadni a hitelességet.
December 10-ikén történt a találkozás. Egy órányi távolságban a város előtt, szabad mezőn, sátrak állíttattak föl, melyek közől az egyik bíbor színű selyem kelmével volt bevonva. A közelben nagy máglya lobogott, tüzével meleget árasztva szét. Az előttük elterülő tér világos kék posztóval volt beterítve. Itt állot a király, a külhatalmak követei, a magyar és cseh főrendek körében. Három ezer válogatott lovas vitéz vette őket körűl.
Beatrix hat ló által vont hintón érkezett. A mint kiszállott, térdre akart ereszkedni, de a király előzékenyen fölemelte és a dísz-sátorba vezette. Itt Veronai Gábor, egri püspök és cancellár, olasz beszéddel üdvözölte, különösen kifejezvén a király sajnálatát, hosszú útjának fáradalmai fölött. A királyné röviden, ékes szókkal tolmácsolta háláját a király iránt. Ekkor a pfalzi választó fejedelem követe, a német fejedelmek nevében, intézett hozzá beszédet, melyre egyik olasz kísérője válaszolt.
67 BEATRIX KIRÁLYNÉ ALÁÍRÁSA.
Trombiták harsogása adott jelt az indulásra. Beatrix hófehér paripára űlt, melyet drágakövekkel ékesített aranyhimzésű takaró födött. A király barnapej ménen lovagolt oldala mellett.
A városba érve, a boldogságos Szűz temploma előtt, melyben az első szent király teteme nyugodott, szállottak le. Mennyezet alatt vonúltak a szentélybe, hol a «Téged Isten dicsérünk» énekeltetett.
Beatrixot ezután elkísérték lakására, mely a királyi palotában volt berendezve; Mátyás a prépost házában szállott meg.
Harmad nap – december 12-ikén – tartatott meg a koronázási ünnepély.
A király, saját udvarával és vendégeivel előbb jelent meg a templomban. Később érkezett Beatrix, kit özvegy Hunyadi Jánosné vezetett, és udvara kísért. A misét Vetési Albert, veszprémi püspök, a királyné cancellárja, végezte. Az áldozás előtt Mátyás, ki szent István koronáját viselte fején, az oltárhoz vezette nejét, hogy királynévá avattassék. Ez a szentelt olajjal jobb vállán megkenetvén, az evangéliumra esküt tett. Erre a nádor fenhangon kérdést intézett a királyhoz: kívánja-e, hogy hitvese megkoronáztassék. Mikor igenlő válasza elhangzott, e czélra készült drága korona tétetett Betrix fejére.
68. MÁTYÁS KIRÁLY ARCZKÉPE.
Harangok zúgása, trombiták harsogása, a lelkesülő néptömegek éljenei üdvözölték Magyarország új királynéját.
Mise után Mátyás többeket lovaggá avatott föl, köztük Kristóf bajor herczeget, ki kalandos előzmények után imént lépett volt Mátyás állandó szolgálatába.*
Mátyás királynak 1476 november 9-iki okirata, melyben 4600 forint évdíjjal szolgálatába fogadja őt, a bajor királyi levéltárban.
Délben a királyné termeinek egyikében tartották meg a szertartásos koronázási ebédet. Két asztalon volt terítve. Az egyik mellett csak a király, a királyné és testvére, a másik mellett a nápolyi érsek és a fejedelmek követei foglaltak helyet. Előkelő urak végezték az ételhordók tisztét. Az ebéd huszonégy fogás ételből állott.
Lakoma után lovagjátékok látványossága mulattatá a királyi párt s vendégeit.
December 15-ikén délelőtt tartották ünnepélyes bevonulásukat az ország fővárosába. A menetet lovas csapat nyitotta meg. Ez után haladtak a külföldi követek, a főrendek és főpapok. Következett a király kilencz kamarása, fiatal urak, és kilencz apródja, gyermekek, fényes öltözetben, pompásan felszerelt nemes lovakon, melyeknek szerszámait drága gyöngyök ékesítették. De mindenkit – mint a pfalzi választó fejdelem jelenlevő követe írja – túlragyogott a fehér paripán lovagoló király, kinek fövegét, arany palástját és saruit, a gyöngyök s drágakövek egészen elborították.
Utána termetes lovon ülő apród mindegyik kezébe arany czímerpajzsot tartott. Erre jött a királyné, szintén fehér paripán. Fejét korona födte, sárga selyem palástja alatt aranynyal átszőtt kék ruhát viselt. Úgy tűnt föl a szemlélőknek, mintha egészen aranyból és drágakövekből állana.
A menetet nyolcz aranyozott díszkocsi zárta be, melyek mindegyike elé hat fehér ló volt fogva. Ezekben a király anyja, a főrendű hölgyek és a királyné női kíséretének tagjai foglaltak helyet.
A főegyházban tartott hála-istentisztelet végeztével Mátyás új otthonába, a budavári fényes királyi palotába vezette hitvesét. Az uralkodónak lelkét méltán büszke gondolatok tölthették be a fölött, hogy ős-régi királyi nemzetség tagjával oszhatja meg a trónt.
De a férfiú szívét is a boldogság érzése dagaszthatta; mert élettársul oly nőt nyert, ki bár az első ifjúság báját nélkülözte – mintegy 23 éves volt; – az érett érzéki szépség csábjaival a jeles szellemi tehetségek, az előkelő nevelés és a sokoldalú műveltség varázsát egyesíté.
Családjában hagyományos volt a tudomány és művészet pártolása. Nagyatyja Alfonz király, atyja Ferdinánd király és bátyja Alfonz trónörökös Olaszország fejedelmi maecenásai között kiváló helyet foglaltak el. Ő maga is classicai képzettséget, tisztúlt ízlést, magas fokú dicsvágyat hozott magával.
Itt Magyarországon nemcsak olyan férj várakozott rá, ki egyéniségének értékével, hódító tulajdonaival és iránta kifejlődött szerelmével az ő legmerészebb álmait valósíthatá; hanem olyan körbe is jutott, melyben egészen otthonosnak érezhette magát.
Mátyás – mint láttuk – kora ifjúságában elsajátította a renaissance irodalmi és művészeti aspiratiói, törekvései és alkotásai iránt a meleg érdeklődést. Ezt folytonosan élesztette benne Vitéz János és Csezmiczei János társasága.
Lelkének suggallásával a politikai érdek számítása találkozott. Vezérlő állást vágyván elfoglalni a nyugati keresztény világban, be akarta bizonyítani, hogy arra nemcsak mint uralkodó és hadvezér méltó; hanem az által is, hogy kora legműveltebbjeinek első sorban áll. És jól tudta, hogy azon dicsőítés és magasztalás, a mivel az írók és művészek jutalmazzák rokonszenvét és bőkezűségét, jelentékeny tényező lehet nagy terveinek valósításában.
Uralkodásának gondjai, fáradalmai és válságai közepett, mindig talált időt arra, hogy olvasson és tanúljon. Tudvágya az ismeretek egész birodalmára kiterjedett.
A görök és latin classicusok munkáiból vett idézetekkel tudja ékesíteni társalgását. A hadi tudományok régi mestereit alaposan tanulmányozza. Az orvosi könyvekből az emberi szervezetnek, a csillagászati iratokból az ember jövendő sorsának titkait igyekezik leleplezni. És emelett a hittudomány kérdéseiben is meglepő jártasságot sajátított el; annyira, hogy képesnek érezte magát hírneves hittudósokkal bocsátkozni vitába.
Erre nézve érdekes esetet találunk följegyezve.
MÁTYÁS KIRÁLY SZOBRA A BAUTZENI DOMBORMŰRŐL.
Eredeti fénykép után.
A király Esztergomban az érsek vendége volt, és a vacsora fölött vitatkozásba bocsátkozott egy Gatti nevezetű olasz hittudóssal. Ez ugyanis, – beszéli Galeotti, ki szintén jelen volt – a bor, ételek és a szoba melege által fölhevítve, kérkedni kezdett a maga tudományával, állítván, hogy a hittudomány minden titokba be van avatva, és hogy nincs egy kérdés is, amit nem tudna megfejteni. A király rögtön szavánál fogta, és felszólítá, hogy oszlassa el egyik kételyét, a mely iránt neki eddig senki sem tudott kielégítő felvilágosítást adni.
«Régóta – úgy mond – feltünő volt előttem, hogy Krisztus, az Isten-ember, ki mindenben bölcsen és igazságosan jár el, némelyekben mégis nem látszik az igazság követelései szerint cselekedni és az érdem szerint jutalmazni. Mindenki belátja, hogy annak, a ki fillért érdemel, aranyat, és a ki aranyat érdemel, fillért nyújtani, ellenkezik az igazsággal; már pedig az evangéliom tanúsága szerint, ily színben tűnik föl Krisztus eljárása Péter és János apostolok irányában, kiknek érdemeit nem kellő mérlegen latolta. Ugyanis Pétert, ki őt elhagyta és megtagadta, a legfőbb papi méltósággal ruházta föl; ellenben Jánost, ki haláláig hű maradt hozzá, kit semmi félelem vagy veszély nem szakasztott el tőle, méltóság és kitűntetés nélkül hagyta. Ha nekem két barátom volna, s az egyik a harcz és viadal kezdetével megfutamodnék, a másik pedig mindvégig kitartva, velem maradna: a szökevényt és hűtelent gyalázattal, talán halállal fenyíteném; míg azt, ki helyét megállta, és a veszélyek között hű maradt, jutalommal és tiszteséggekkel halmoznám el. Ezen eljárásom bizonyára közhelyesléssel találkoznék. Ha a szökevényt megtisztelik, és a híven küzdő nem részesűl elismerésben: ez esetben az erénytől megvonatik jutalma, a gyávaság pedig buzdítást nyer. Mestereimtől tanúltam meg Cicero azon mondását: hogy a köztisztelet éleszti a tudományokat, a dicsőség mindenkire buzdítólag hat. E szerint tehát János mellőzésével, Pétert a főpapságra méltatni, annyit tesz, mint a tanítványokat arra inteni: kerűljétek az üldöztetést, óvakodjatok a kínpadtól és szenvedésektől; menekűljetek és tagadjátok meg Krisztust. Ez az, a mi megfejtésre vár. Mert nem hitethetem el magammal, hogy Krisztus ok nélkül cselekedett; ha tehát valamely cselekedete ellenkezni látszik az igazsággal: ez az emberi elme tudatlanságának és nem az Isten igazságtalanságának tulajdonítandó.»
Midőn a király előadását befejezte, Gatti ismételte annak egyes pontjait; de mikor a felhozott nehézség magyarázatához ért, akadozni kezdett és zavarba jött. Majd azt állítá, hogy az isteni titkokat nem szabad fürkészni, s ezek közé tartozik az a kérdés is, hogy miért adott Krisztus Péternek elsőséget János fölött; e kérdés meghaladja a hittudósok értelmét, minélfogva közülök senki sem merte azt fölvetni. «Mivel pedig – így szólott – a régi és a jelen korban számos fürkésző tévelyekbe esett; kérem felségedet, ne foglalkozzék az isteni beláthatatlan titkokkal; mert tőrbe ejtenének és tévedésekbe hálózhatnának minket.»
Mátyás erre így szólott: «A miket felhoztunk, nem isteni titkok, sőt minden értelmes ember könnyen megmagyarázhatja».
Gatti erre fellobbanva, hevesen viszonzá: «Senki sem szabja ki nekem a theologia határait, melyeket jól ismerek. És nincs oly vakmerő, ki hittani dolgokban velem mérközni bátorkodnék; mert az isteni tudományban semmi sem ismeretlen előttem. Én áttekintettem minden könyvet, és ama kétely megfejtését seholsem találtam."
Mátyás erre nyugodt maradt. «Én – így szólt – nem sok theologiai könyvet olvastam, más szakokból sem számosat; mert mint gyermek emeltettem a királyi polczra, keveset tanúlhattam tehát a sokból, és csak a hadtudománynyal foglalkozhattam némileg alaposabban. Mindamellett, úgy gondolom, könnyű lesz a föltett kérdést megfejtenem.» «Hagyjunk föl ezzel – vágott a király szavába Gatti – mert, mint mondám, ama kétely megfejtése seholsem található.»
Ekkor Mátyás elrendelte, hogy szent Jeromosnak Jovinianus ellen írt munkáját hozzák elő. És mikor elhozták, felnyitá azt a helyet, hol János mellőzését ifjú korával indokolja. Az egyházatya szavainak felolvasása után Mátyás így folytatá: «Szent Jeromos részben megoldja kételyünket, és alkalmat nyújtott nekünk, hogy e kérdést tovább fejtegessük. Krisztus a bűnöst, a hűtelent azért tette a szűz János elé, hogy a bocsánat eredményével emelje a vétkezőket. A bűnös és hűtelen Pétertől megvárhatá, hogy miután magán tapasztalta az emberi gyarlóságot és a kísértések hatalmát, a bűnösöknek könnyen fog bocsánatot adni, és a bűnbánókat méltóságokra fogja emelni. Ellenben attól tarthatott, hogy ha a szűz és a hitben szilárd Jánosra ruházza a főpapi méltóságot: ez azt fogja kívánni, hogy mindenki hozzá hasonló legyen, és azokat, kik a hitben megtántorodtak, vagy az érzékiség által elcsábíttattak, kérlelhetetlenűl elűzi. Bölcs okok miatt történt tehát, hogy Péter a főpapságban János elé tétetett, a mit te Isten kinyomozhatatlan végzései közé soroltál.»
«Ezt mondván – így fejezi be Galeotti elbeszélését – a társaság szétoszlott, Mátyás király éleselműsége mély benyomást hagyván lelkünkben.»*
Galeotti Martii Narniensis. De egregie, sapienter, jocose dictis ac factis Regis Mathiae. (Kiadta SCHWANTNER, a Scriptores 8-ad rétű kiadásának II. kötetében.) XXX. fejezet. Magyar fordításban közzétete KAZINCZY GÁBOR.
Mátyás már uralkodása első éveiben kezdette gyűjteni a görög és latin remekírók fényesen kiállított kéziratait, vetette meg világhírre emelkedett könyvtárának alapjait. És ugyanekkor könyvnyomda is létesűl Budán, mely 1473-ban Magyarország krónikáját bocsátja közre.
Atyjának példájára, Mátyás nagy előszeretettel építkezett. Az 1467-ik esztendőben hónapokon át időzött nála Fieravanti Aristoteles, a híres bolognai építész. Kétségkívűl a budai palota kiépítésének és díszítésének terveit dolgoztatta ki vele.
Mikor Beatrix királyné Magyarországba érkezett, ezen palota, az idegen vendégek csodálatát keltette föl. Kivált étkező terme, – mely a dús lakomák színhelye vala – lepte meg őket.
Selyem szövet borította falait. Az asztalfő felett, aranynyal átszőtt szőnyegből mennyezet emelkedett, melynek hátterén a király és királyné gyöngyökkel díszitett czímerei voltak láthatók. A terem közepén emelkedő kőoszlop körül és a falak mellett, magas pohárszékeken, volt elhelyezve a sok száz edény, aranyból és ezüstből művészileg készítve; tálak, serlegek, ember magasságú korsók, a legváltozatosabb idomokat feltüntető asztaldíszek. Különösen magára vonta a figyelmet egy tiszta aranyból készűlt ló-alak, mely rendkívüli nagyságú ezüst egyszarvú, melyeknek homlokból az állat valóságos szarva emelkedett ki, nyakáról pedig hollós czímert viselő láncz függött alá. A királyi asztal előtt, háromszáz font ezüstből készűlt, művészkézre valló szökőkút állott, oly magas, hogy szálas ember is alig érhette föl. A kút mellett óriási nagyságú öt ezüst kenyérkosár állott. A mennyezetről pedig két akós ezüst hordó függött le, számos csővel és csappal, mikből különféle italokat meríthettek.
Ezen fényes palotában, melynek valóban méltó helye volt a hatalmas folyamra és a végtelen síkságra letekintő magaslaton, töltötte Mátyás király házasságának első, «mézes» heteit.
69. BEATRIX ARCZKÉPE.
AZ 1462-IKI BÉKEKÖTÉS EMLÉKSERLEGE.
A Németújhely városa kincstárában őrzött serlegről rajzolta Dörre T.
BEATRIX KIRÁLYNÉ IFJÚKORI MELLSZOBRA
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
