V. RÁKÓCZI ÉS A KINCSTÁR URADALMAI.
V.
RÁKÓCZI ÉS A KINCSTÁR URADALMAI.
RÁKÓCZI ÉS A KINCSTÁR URADALMAI.
SZENT László, Hunyadi János, II. Rákóczi Ferencz roppant uradalmaik jövedelmeit önzetlenűl fordították egy-egy nemzeti küzdelem költségeire. Rákóczinak egy millió háromszázezer holdja volt s ingóságait önmaga három millió forintra becsűlte.* Bercsényinek Ungvár, Hódmezővásárhely, Brunócz, Temetvény stb. körűl voltak óriási birtokai. Utánuk Forgách Simon volt a leggazdagabb földesúr. De valamennyi latifundium a nemzet rendelkezésére állott, a nemzet erőforrásai közé tartozott. Mély értelme van annak, hogy Rákóczi még hivatalos czímében is munkácsi herczegnek, Sárospatak, Tokaj, Regécz, Ecsed, Somlyó, Lednicze, Szerencs, Ónod örökös urának nevezte magát. Ez a kilencz uradalom csak egy része volt családi vagyonának, de fő tényezője a fölkelés gyors elterjedésének és meggyökerezésének. Munkácsot s általában véve örökös uradalmait a szabadságharcz vége felé olyan külön területnek tekintette, a melyet a czár Magyarország és a szövetséges hatalmak ügyeibe való avatkozás nélkül szállhatna meg, négy más vármegyével együtt.* Mint Szent László a bihari herczegségből, Csák Máté a Mátyusföldről: saját uradalmára támaszkodva akart daczolni a királyi hatalommal; de nem az az oligarchai gőg vezette mint Csákot, hanem az a hazaszeretet, mint Szent Lászlót, kinek sisakját az ő kincstárában őrízték.*
Tört. Tár, 1886. 768–789. Századok, 1891. 736. Vagyona, holdját mai értékben 600 koronájával számítva, 780 millió koronát érne.
1710 május 30. Szalay, Rákóczi bujdosása, 5–6.
Komáromy, A Rákócziak kincse Munkács várában, Századok, 1891. 746.
Rákóczi uradalmainak fő tömege a (Greenwichtől számított) keleti hosszúságnak 21–23. és az északi szélességnek 47–49. fokai közt terjedt el. Ebbe a keretbe tartoznak öröklött uradalmai, melyekre pénz- és katonai ügyekben a fölkelés egész ideje alatt első sorban támaszkodott. Rákóczinak azonban nem hét, hanem 27 vármegyében* voltak családi birtokai és pedig – alapúl a községek mai határát véve – a következő terjedelemben:
Ezeknek, különösen Erdélyben, mostani beosztását véve.
a) Magyarországban:
| Abaújban | 13 falu | 41.632 k. hold |
| Árvában | 1 falu | 4.510 k. hold |
| Barsban | 2 falu | 4.575 k. hold |
| Beregben | 194 falu | 418.848 k. hold |
| Biharban | 5 falu | 48.491 k. hold |
| Borsodban | 3 falu | 14.261 k. hold |
| Gömörben | 5 falu | 21.835 k. hold |
| Hevesben | 8 falu | 49.816 k. hold |
| Jásznagykunszolnokban | 1 falu | 71.281 k. hold |
| Liptóban | 2 falu | 23.785 k. hold |
| Sárosban | 6 falu | 14.929 k. hold |
| Szabolcsban | 32 falu | 169.288 k. hold |
| Szatmárban | 23 falu | 109.550 k. hold |
| Szepesben | 1 falu | 9.618 k. hold |
| Szilágyban | 50 falu | 130.085 k. hold |
| Trencsénben | 19 falu | 18.159 k. hold |
| Ungban | 7 falu | 10.083 k. hold |
| Zemplénben | 24 falu | 137.729 k. hold |
| 18 vármegyében | 396 falu | 1,288.675 k. hold |
b) Erdélyországban:
| Alsófehérben | 12 falu | 27.250 k. hold |
| Fogarasban | 1 falu | 3.950 k. hold |
| Hunyadban | 4 falu | 6.329 k. hold |
| Kisküküllőben | 6 falu | 12.400 k. hold |
| Kolozsban | 8 falu | 22.532 k. hold |
| Marostordában | 13 falu | 17.900 k. hold |
| Nagyküküllőben | 2 falu | 8.552 k. hold |
| Szolnokdobokában | 3 falu | 7.335 k. hold |
| Udvarhelyben | 1 falu | 3.093 k. hold |
| 9 vármegyében | 50 falu | 109.341 k. hold |
| A két országban | 446 falu | 1,398.785 k. hold * |
Nagyapjának, II. Györgynek ennél sokkal több vagyona volt. 1652-ben a mellett ingóságait tíz millió forintnál, évi jövedelmét félmilliónál többre becsülték. Acsády a Szilágyi-féle mill. történelemben, VII. 22–24.
c) Lengyelországban:
| Jaraszló fele | 1.309 k. hold |
| Wysocko | 1.891 hold * |
Ma csak 303 hold a wysockói uradalom, a többi a lakosoké. (Gemeindelexikon von Galizien pro 1900.)
| Összesen | 3.200 k. hold |
127. GYALÚ VÁRA ÉS KÖRNYÉKE.*
Gyalu vára és környéke Veress Endre: «Isabella királyné» cz. művéből.
Rákóczi magyarországi uradalmainak nagyságát csak akkor értjük meg igazán, ha tudjuk, hogy ma az összes kisbirtokok száma csak 600,000 katasztrális holddal nagyobb az ő jószágainál. Ezzel szemben hazánkban ma is 16 millió k. hold esik a latifundiumokra, 6 millió a középbirtokra s így Rákóczi földjeinek terjedelmén nincs miért megütődni.
Főbb örökös uradalmai Magyarországban: a ledniczei Trencsénben; a jolsvai Gömörben; az ónodi Borsodban; a sárosi és a regéczi Sárosban; a makoviczai, sárospataki és tokaji Zemplénben; a munkácsi és a beleékelt szentmiklósi Beregben; az ecsedi Szatmárban, Szabolcsban és Beregben; a diószegi és a sólyomkői Biharban; a tasnádi, somlyói és krasznai Szilágyban. Erdélyben levő apai örökségének visszaadását nénjével már 1694 július 20-ikán szorgalmazta a tordai országgyűlésen, s a szilágysági és a bihari javakon kívűl a fogarasi, gyalúi, görgényi, radnóti, balázsfalvi és daróczi uradalmakat kérte visszaadni. A rendek július 20-ikán mély tisztelettel üdvözölték őt, hogy magyarországi javai a gyámság alól felszabadúltak, de, a hazai törvényekre hivatkozva, kijelentették, hogy erdélyi uradalmait nem vehetik vissza a mostani tulajdonosoktól. A fejedelem megbízottai, Badinyi János és Brezinay János, ez ellen az ország színe előtt tiltakoztak, mivel azokat a javakat törvénytelenűl s minden jog nélkül foglalták le a Rákócziaktól. Ezt a rendek július 23-ikán tudtúl vették, de a mint az 1694: IX. t.-cz.-ben is kimondták, «nincsen a nemes ország authoritásában, hogy a méltóságos Rákóczi-ház praetensiója szerint a projectumban specifikált és beadott jószágokat restituálhassa».* Egyébiránt erdélyi javai összevéve sem voltak nagyobbak az egyetlenegy munkácsi uradalom harmadrészénél. A mikor tíz esztendő mulva Gyulafehérvárott fejedelemnek választották, a rendek kikötötték, hogy a kincs tárra szálló javakat ne tartsa meg magának.* Nagyon jellemző, hogy magánvagyona visszaadásáról akkor sem szóltak, mikor Bercsényit visszafogadták erdélyi hazafiúnak;* talán azért, mert ezt választott fejedelmöknél immár magától értetődőnek tartották. De bizonyos, hogy Rákóczi nem háborgatta öröklött javainak azon idő szerint való birtokosait. Valóban, nem hivalkodás az a később tett vallomása, hogy fejedelemsége korában a gazdagságot megvette;* azt csakugyan nem a maga, hanem a haza érdekében tartotta kívánatosnak.
Az idevonatkozó okiratok Szilágyinál, Erdélyi országgy. emlékek, XXI. 208–212., 215.
Márki, Rákóczi, I. 456. Azonban az 1707: I. t.-cz. XVIII. pontjában és a XXIII. t.-cz.-ben ezt már mellőzték. Tört. Tár, 1897. 583., 604.
Az 1707: IX. t.-cz.-ben. U. o. 592.
Önéletr. 78. V. ö. Arch. R. II. 99. és sok más helyen.
128. PUDPOLOCZ, RÁKÓCZI FALUJA. (AZ A HÁZ, A HOL 1703-BAN ÉJSZAKÁZOTT.)*
Pudpolocz, Rákóczi faluja (állítólag az a 6. sz. ház, a hol 1703-ban éjszakázott.) A benne volt asztal a sárospataki coll. múzeumban őríztetik. Lehoczky Tivadar 1863-ban készített rajza után rajzolta Dörre Tivadar.
Mialatt végrendeletében az öreg Kapy Gábor arra intette Rákóczit, hogy pótolja a javaiktól megfosztott hazafiakat; a hazafiakat pedig arra, hogy kárpótolják Rákóczit sok elvesztett jószágáért:* annál mohóbban sürgették javai elvételét azok a királypártiak, kik az elkobzott jószágokban részesülni reméltek.* Pedig gyaníthatták, hogy a hatalmas uradalmak nagy részét nem a királyi táborban is gyanús magyarok fogják kapni.
1708. Urbarium, 262. (A dési gymn. könyvtárban.)
Medows Boylenak, 1709 június 22. Simonyi, III. 446. Ellenben: «Nem most az ideje – írta Rákóczi Károlyinak 1705 november 27-ikén – az eleim és a Koháryak jószágát disputálnunk, de hazánkat oltalmaznunk». Károlyi Okl. V. 334.
Rákóczinak az egymással összefüggő Bereg, Zemplén, Szabolcs, Szatmár és Szilágy területén minden megyében legalább százezer, összesen majdnem egy millió holdja volt. De nem törekedett jobban ezeknek a vármegyéknek biztosítására, mint azoknál, a hol magánvagyona kevesebb volt, vagy a hol egyáltalán nem is tartozott a földesurak közé.
129. RÁKÓCZI FÜZÉRI VÁRÁNAK ROMJAI.
Huszonegy esztendős korában arra gondolt, hogy magyarországi uradalmait egy németországi vagy ausztriai egyenlő értékű uradalomért cserélje el; de a bécsi udvar maga figyelmeztette, hogy ekkora uradalma nincs s Magyarországban különben is hasznosabban szolgálhat mint máshol.* Később, a fölkelés második esztendejében, Stepney szintén észrevette, hogy békekötés esetében legbajosabb volna Rákóczit kárpótolni és számára más országban megfelelő birtokot kihasítani.* Hétezernyolczszáztíz km2, vagyis majdnem 136 mfd ura, keserűen mosolyoghatott, mikor a császár a 220 km2 Leuchtenberg, vagy a még kisebb Burgau uradalmát kínálta neki cserébe.* Mosolyát az udvarban megérthették, mikor – már a fölkelés végén – elképedve beszélték, hogy a czár Ukrajnában egy 144.000 km2 (2500 mfd) nagyságú, tehát az akkori egész Ausztriával fölérő területet adott neki.* Rákóczi Antaeusnak érezte magát, kinek a szülőföld ad erőt; s Archimedes módjára nem akart helyet keresni a Földön kívűl, hogy azt sarkaiból kizökkentse. Nem a latifundiumhoz ragaszkodott, hanem a hazához. Vagyonát már idáig is kétszer kobozták el: 1688-ban és 1701-ben. Erre XIV. Lajos franczia király azt jegyezte meg,* hogy ha Rákóczi és Bercsényi rávehetik a svéd királyt Szász- és Csehországok megtámadására, Rákóczi könnyen találhatna kárpótlást Magyarországban elkobzott birtokaiért. Lengyelországban 1706-ban csakugyan megvette neki a jaraszlói (jaroslaui) uradalom felét.* Öt esztendő mulva, a mikor már harmadszor lett hontalan, a fejedelem egy keserű pillanatban arra gondolt, hogy a czár közbenjárásával ugyan visszanyerhetné magyarországi jószágát, de akkor is jobb volna azt pl. Mencsikoff herczegnek eladni s árán Lengyelországban venni örökbirtokot. Mert szabad nép közt jobb középszerűnek lenni, mint szolgaság alatt elsőnek.* Szebb és igazabb mondás ez a Caesarénál, mely szerint jobb elsőnek lenni egy faluban, mint másodiknak Rómában. A bécsi udvarnak, mely egyidőben a legnagyobb csehországi uradalom, Poděbrady odaigérésével akarta sarkalni a béke megkötésére, azt felelte, hogy odaadja legszebb uradalmát is annak, a ki tartós, szilárd, őszinte békét szerez hazájának.* A ki így gondolkozik a latifundiumról, azt köz- és nem magánvagyonnak tekinti.
Önéletr. 68. Thaly, Rákóczi ifj. 336–7.
Simonyi, I. 478–9.
Márki, Rákóczi, I. 512.
Klement Rákóczihoz 1711 október 20. Szalay, Rákóczi bújd. 137
1702 márczius 2. Thaly, Bercsényi, II. 435.
Jaroslau (az Allgemeines Ortschaften-Verzeichniss und Gemeindelexikon pro 1900 szerint) mindössze 2617 hektár vagyis 4549 kat. hold.
Rákóczi a czárhoz 1710 május 30. és Forgáchhoz 1711 november 26. Szalay, Rákóczi bújd. 5., 187.
Stepney 1705 szeptember 11. Podubraknak, később 1706 július 20-ikán Oudeprachnak s a császári kincstár legtekintélyesebb cseh uradalmának nevezi. (Simonyi II. 242., III. 160.) Poděbrady, a nagy György cseh király szülőhelye, az Elbe jobb partján, Prága és Königgrätz közt fekszik. Határa 3297 1/2 kat. hold. (1322 hektár az Allg. Ortschaften-Verzeichniss szerint.)
130. JARASZLÓNAK ÉS KÖRNYÉKÉNEK TÉRKÉPE.
)
Rákóczi Ferencz uradalmai térképeket Márki Sándor tervezte és rajzolta.
Holdanként manap csak tíz korona tiszta hasznot számítva, Rákóczi évi jövedelmét Magyarországban 12, Erdélyben 1 milliónál többre kellene becsűlnünk. Azonban gyermekkorában a gyámság, ifjúkorában a bujdosás ideje alatt uradalmait gondatlanúl kezelték, beruházásokkal nem törődtek,* jövedelmét a kincstárba szállították vagy elharácsolták s a birtok értékét alászállították. A hadjárat idején a háború gyakran folyt Rákóczi uradalmaiban, az udvari hadak többnyire ott táboroztak; más uradalmak pedig, pl. Trencsénben és Erdélyben, jobbadán az ellenség kezére kerűltek. Az erdélyi javak inkább csak igény, mint valóságos birtok gyanánt szerepeltek s így is csupán rövid ideig, csak 1705–1708 közt. Thököly Imre javait 1705 szeptember 3-ikán, Rákóczi Erzsébetét 1707 végén örökölte ugyan, de fejlesztésökre, sőt békés művelődésökre is alig gondolhatott. Idejárúlt, hogy nénjének a fölkelés kitörése előtt még a fiúágat megillető javak egy részét is átengedte. A mellett uradalmainak egy része zálogba volt vetve; pl. az ecsedi (a melyhez 44 falu, puszta és részbirtok tartozott és a melyet a kincstár 193118 forint 25 krajczárért tett eladóvá) 53.000 forintért gróf Bánffy Györgynek, a majtényi 8000 forintért és 2000 körmöczi aranyért báró Károlyi Sándornak,* az érdiószegit pedig (1699-ben) Gronsfeld cs. tábornok bérelte. A regalékat jobbadán a «kisemberek» tartották bérben.* Nem hanyagolta el gazdasága ügyeit, de beruházásokat alig tehetett, mivel a tiszta jövedelmet, a termést, sőt a földjére fölvett kölcsönt is legnagyobb részben az állam pillanatnyi szükségleteinek a fedezésére fordította. Maga írja,* hogy volna vagy hatvanezer forintja jószága jövedelméből, a mit előlegezne az államnak. Adó és államadósság nélkül különben nem folytathatta volna a küzdelmet; s a dikák alól saját földjét sem vonta ki. A nagybirtokosok az állam természetes hitelezői voltak; de a háború sikerétől függött, az állam beválthatja-e a nekik adott nyugtatványokat, az ilyképpen csinált államadósságot törlesztheti-e? «Ha az ország adósságait fizetni kezdjük» – mondta,* – akkor neki panaszkodnia kellene, hogy Károlyit a közgazdasági tanács hamarább elégítette ki; pedig 1707-ben ő is 28,000 forint ára gabonát,* s 1708-ban 1000 hordó hegyaljai bort adott nyugtatványra. Hallotta ugyan, hogy ő többel tartozik az országnak mint más; de saját személyére ő sem kíván több szabadságot nyerni másnál; miért kell tehát többet költenie mellette? Egyedül azért, mert többet adott az Isten és többet nyerhet az erdélyi fejedelemség által? Lehet. A mit adott, ennélfogva nem sajnálta; s nem sajnálja. Hiszen az erdélyi menekűltek egy részének is saját makoviczai és scsavniki uradalmaiban adott szállást és minden ellátást.* De mikor Nyuzó Mihály ezereskapitány Nyíradonyt kérte tőle, mást nem felelhetett annál, hogy az saját jószága lévén, örököseinek kárával nem idegenítheti el.*
Rákóczi sem költhetett beruházásokra. Ajtai szerint (1706 április 19.) «ez a méltóságos herczegi dominium annyira szállott, hogy oly rossz épületet sem erigálhatna, kit senki sem hihet». Károlyi-Okl. V. 462.
Éble, Az ecsedi uradalom és Nyíregyháza, 8.
L. különösen a munkácsi uradalom haszonbérleti szerződéseit. Tört. Tár, 1907. 84–89.
1707 szeptember 11. Károlyi Okl. V. 689.
Nem kicsinylendő összeg; hiszen 1694-ben csak 30.000 frtot akartak adni ledniczai uradalmáért, a mely pedig kerek számban 18.000 hold volt. Még ennél is nagyobb dolog, hogy az ecsedi uradalomért, mely hat vármegyére szólt, és a mely a Bánffyaknál volt zálogban, Bánffy György 1731-ben 30.000 rajnai forintot ajánlt a kincstárnak, pedig 1724-ben 193.118 forintra becsülték, s gróf Károlyi Ferencz 1747-ben végre is (a zálog kiváltásával) 153.000 forintért vásárolta meg. Az Aspremont-részt (a Rákóczi-uradalom másik felét) 1746-ban 130.000 forinton váltotta magához. (Éble, Az ecsedi uradalom. 9–24., és az 1747 deczember 12-én kelt extractus Bereg vármegye levéltárában, Cameralia, fasc. XXIII. nov. 28. Arday Pál szíves közlése). S a kir. kamara még meg is dicsérte Károlyit, hogy ilyen jó szolgálatot tett a kincstárnak. 1747-ben Mattyasovszky a liekavai uradalomért is csak 212.000 forintot ajánlott. (U. o. 20.) A latifundiumok tehát még nem jelentettek dúsgazdagságot; Károlyi Sándor szerint «bizony százszor könnyebb jószágot találni s venni, mint gazdaembert belé». (U. o. 12. l.) Az az ezer hordó tokaji, a melyet Rákóczi az államnak adott kölcsön, legalább százezer forintot jelent, tehát az akkori bizonytalan időkben 40–50.000 kat. hold vételárával ér föl. Ezzel szemben a kurucz nyugtatványok sem voltak biztosabbak, mint 80 esztendő múlva a franczia assignaták; s így Rákóczi óriási áldozatot hozott.
1708 márczius 28. Arch. R. II. 215.
1707 november 1. U. o. II. 124. 1711 februárius 16. U. o. III. 706.
1707 augusztus 10. Károlyi Okl. V. 655.
131. GR. BÁNFFY GYÖRGY NÉVALÁÍRÁSA.*
gróf Bánffy György (Erd. Múz. Levélt. a gr. Kemény-féle Erdély története eredeti oklev. XXXVI. kötetében levő oklevél)
132. A SÁROSPATAKI RÁKÓCZI-HÁZ.
Uradalmainak nemcsak önmagukat kellett fentartaniok, s nemcsak a fejedelem magánjövedelmét biztosítniok, hanem közczélokra is nagyon jelentékeny összeget szolgáltatniok. A fejedelem azért egységesen és a legszigorúbb gazdasági elvek szerint igyekezett azokat szervezni. Szakított tehát a jószágigazgatóság személyes rendszerével. Igaz, hogy ebben a rendszerben is voltak derék munkatársai; mint régebben Klobusiczky Ferencz és Badinyi János, újabban pedig Körössy György s Erdélyben Pápay János, kiknek hűségében és tudásában teljesen megbízhatott. Azonban Klobusiczky után Jantó János esete megmutatta, hogy veszedelmes dolog egy kis királysággal fölérő uradalom igazgatását egyetlenegy emberre bízni.* A fejedelem 1707-ben, a tapasztalatakon okúlva, udvari gazdasági tanácsot szervezett, a melynek elnöke önmaga, alelnöke pedig Ottlyk György főudvarmester lett. A négy tanácsosi állást négy uradalmi prefektussal töltötte be. Főügyésznek Okolicsányi Mihályt, számvevőségi igazgatónak Bulyovszky Dánielt, titkárnak Beniczky Gáspárt nevezte ki. Évenkint négy gyűlést tartott velök, többnyire Patakon vagy Munkácson. «Mint minden okos embernek», nagyon tetszett neki az igazgatás új módja.* Beniczky följegyzései szerint sokat foglalkozott gazdasága ügyeivel. Tisztjeit a köznemesség sorából választotta. Szentiványi Mihály, Krucsay Márton prefektusok, Semsey Péter sárosi,* Szádeczky Miklós ledniczei,* Raszlaviczi István makoviczai,* Gáli Márton,* majd Kálnási János munkácsi,* Hagara György pataki,* Csetneki János jolsvai,* s más tiszttartók nem voltak a szó szoros értelmében magántisztviselők, mert hűségök és tudásuk következtében igazán a közügynek tettek szolgálatot. A fejedelem saját uradalmaiban is a kincstári uradalmak rendtartását követelte meg. Ebben a tekintetben némileg a máramarosi kincstári jószágigazgató (Kálmánczai József) részére kiadott utasításai tájékoztatnak bennünket.* Törvényes büntetéssel fenyegetett minden gazdatisztet, a ki számadását nem adja be.* Minden számadást két példányban kellett beadni: egyiket a számvevőséghez, a másikat az udvari kanczelláriához; és megkövetelte, hogy három hónap alatt az egész jövedelmet beszolgáltassák a pénztárba.* Szigorúan megintette a hátralékos tiszteket.* Eötvös Miklós kincstári jószágigazgatónak meghagyta,* hogy a hivatalukban rest tiszteket büntesse, az alkalmatlanok helyett másokat fogadjon.* Hasonlót már földesurasága kezdetén, 17 éves korában elrendelt,* s most a gazdasági tanács megalakúlása után prefektusai jelentéseihez képpest valamennyi uradalmában megváltoztatta gazdatisztjeit.* Képzelhetni tehát, milyen szigorú volt magukban a kincstári uradalmakban.
Jantót Rákóczi 1693 végén nevezte ki, de Badinyit rendelte melléje 1702-ben a szepesi kamara egyedül állította őt az elkobzott Rákóczi-javak élére. Thaly kapzsinak, hazafiatlannak és hűtlennek tartja. Arch. R. IV. 72. V. ö. Tört Tár, 1900. 348–9. Lehóczky, Munkács, 23.
Bővebben Ottlyk emlékir. M. H. H. XXVII. 105., 7.
Tört. Tár, 1900. 365.
Mihalik, 84.
Thaly, Rákóczi ifj. 344.
Lehóczky, Munkács, 133.
Tört. Tár, 1882. 569.
U. o. 562.
U. o. 568.
Gazdaságtört. Szemle, 1897. 69–78. (1704 deczember 6.)
1708 október 5. Arch. R. II. 620.
1708 deczember 31. U. o. II. 623.
1709 februárius 21. U. o. II. 626.
1711 márczius 3. U. o. III. 709.
1711 márczius 3. Arch. R. III. 709.
1693 november 28. Tört. Tár, 1900. 348.
1708 januárius 5. Rákóczi-tár, I. 85. Érdekes, hogy 1701 július 21-ikén b. Thavonat kamaragróf a lefoglalt Rákóczi-javakban annak idején többnyire meghagyta a régi tiszteket. Thaly, Bercsényi, II. 322.
133. EÖTVÖS MIKLÓS NÉVALÁÍRÁSA.*
Eötvös Miklós
A kincstári uradalmakat magánuradalmaitól sokkal jobban elválasztotta, mint nagyapja és dédapja, I. és II. György. Erre megválasztásakor az erdélyiek határozottan kérték is. Fölöslegesen tették. A fejedelemnek sohasem volt szándéka, hogy hazájának akármely szerencséjében is fáradsága jutalmát vagy költségét vérétől s nemzetétől kívánja, vagy új uradalmak és jószágok megnyerésében fáradozzék. Lelkiismeretét jobban megnyugtatta, hogy inkább hazafiúságának elégtétele legyen jutalma, mint új szerzéseinek a híre.* Mikor 1706-ban a hűtelen erdélyi nemesek birtokait elkobozta, ezt – saját nyilatkozata szerint* – nem oly véggel tette, hogy meg akarván azoktól fosztani az ország lakosait, velök fiskusát kívánta volna terjeszteni és bővíteni; hanem elsőben is fejedelmi jogát igyekezett ebben is fentartani. Különben is megengedte, hogy a károsodott nemesek birtokaik visszaadása iránt fejedelmi kegyelméhez folyamodjanak. Egyáltalán nem könnyen osztogatta a megürűlt jószágokat, pedig «sok volt előtte a kérő és az illetlen informáczió». Rákóczi nem azért kötött fegyvert s nem arra esküdött meg, hogy elvegye a másét (azokon kívűl, a kik a szövetséghez nem csatlakoztak) és azokat másoknak oszsza ki; hanem azt fogadta, hogy mindenkit megtart szabadságában és jószágában, a ki ügyünkhöz esküdött. Rossz is volna azt mondani, hogy a mely jószágot a szegény legény vérével szerez, az az övé legyen; mert így szépen behoznák a neo-acquistumot, a melytől annyira irtóznak. Minden kérelmet tehát nem teljesíthet; de helytelen vád, hogy nem adja meg, a mit adhat. Szeme előtt van ítélője, az Isten, a ki előtt számot kell adnia s a kinek inkább akar tetszeni, mint az embereknek. Ha minden jószág azé lenne, a ki vérét ontotta érte: Nagykároly is másé lenne, az erdélyi fejedelemség is; mert ezeket sok szegény legény vásárolta a vérével.*
1707 szeptember 11. Károlyi Okl. V. 690–1.
Az 1706 október 30-iki resolutióban. Erdélyi Nemz. Múzeum.
Rákóczi Károlyihoz 1706 október 12. Károlyi Okl. V. 537.
134. NYUZÓ MIHÁLY CZIMERE.*
Nyuzó Mihály czímerét 1707 május 20-ikán Szerencsen kelt czímerleveléről K. Sebestyén József rajzolta.
A fejedelem, a hol tehette, már a hadjárat kezdetén lefoglalta a kincstári javakat az állam részére,* de azokból 1705 szeptember 30-ikán a szécsényi országgyűlésen visszaadatta az eperjesi vértörvényszék áldozataitól s a Thököly Imrétől elvett jószágokat.* Az 1705: XVIII. t.-cz. felhatalmazta, hogy a kincstári javakat eladományozza, vagy a haza szükségeire megtartsa. Már azelőtt is élt az adományozás jogával, pl. Pekri Lőrinczczel,* Orosz Pállal,* Bottyán Jánossal,* Balogh Jánossal szemben.* Azután nyert adományt Jánoky Zsigmond,* Páska Gábor atyja,* Vay Ádám,* Sámboki Nagy István,* Andrássy István,* Béri Balog Ádám,* Rétey Ferencz,* Kolozsváry Dávid,* Telekesi Török István,* Vécsey Sándor,* Borvinszky Gál,* Nyuzó Mihály,* Szilágyi András,* Illésházy Imre,* Máriássy Ádám,* Illosvay Bálint,* Bulyovszky Dániel.* Esterházy Antal, kinek 2–3 dunántuli kincstári uradalmat igért,* sokadmagával tapasztalhatta, hogy «nem volt könnyebb tőle kérni, mint adni és osztogatni a fiskális jószágokat és jövedelmeket, míg módja vala benne». A tiszántúliak ugyan nem kaptak uradalmakat, de csak azért, mert ott nincsenek elajándékozható uradalmak. «Abból, a mi elajándékozható volt – kérdezte Károlyitól* – mi maradott még hátra?» Hiszen szűkös helyzetének így is az az egyik oka, hogy érdeme jutalmát mindenki időnek előtte kívánta, hazáját bérért, fizetésért, jószágért szolgálta. A kötelességet érdemnek nevezvén, a véghetetlen kívánságoktól meg nem szűntek.* Mondogatták, azért fogtak fegyvert, hogy torkonverve elvett jogaikat világosan megnyerhessék; de a birtok visszaadását akárhányszor mégis kevés szolgálat nagy mértékű megjutalmazásának állították. Nem keresték, a fejedelem igaz igényt vagy kegyelmet teljesített-e, hanem gáncsolták eljárását.*
Pl. Pestvármegyében 1703 deczember 19. Hornyik, IV. 267.
1705: VII. és VIII. t.-cz.
1705 februárius 5. Századok, 1908. 418.
1704 május 1. Arch. R. I. 165.
1705 július 21. Arch. R. IX. 201–2. A tábornok 1708. szeptember 30-ikán újból kért tőle jószágot. U. o. II. 347.
1705 augusztus 3. Fac-similéje Márkinál, Rákóczi, I. 384.
1706 április 9. Mihalik, 113.
Páska Gábor Szebennél elesvén, a vitéz közkatona atyjának a fejedelem 1706 június 28-ikán egy oláhláposi malom vámját adta. Erd. N. Múzeum okl. törzsgy.
1706 július 3. U. o. Kemény-gyűjt.
1706 augusztus 8. Mihalik, 117.
1706 deczember 20. és 1707 szeptember 13. Századok, 1874. 271.
Hadtört. Közl. 1895. 324–7.
1707 februárius 4. Arch. R. II. 15.
1707 februárius 13. U. o. II. 20.
Arch. R. IX. 445.
1707 november 8. U. o. II. 132., de a fejedelem ezt sem adatta ki.
1707 deczember 6. U. o. II. 146.
1707 deczember 13. Turul, 1895. 52.
1707 deczember 19. Arch. R. II. 146.
1710 U. o. II. 648–9.
1710 márczius 3. U. o. III. 363.
1710 szeptember 24. U. o. III. 542.
1710 szeptember 26. U. o. III. 543.
1708 Egerben kelt levele szeptember 5. U. o. II. 313.
1706 október 17. Károlyi Okl. V. 543.
1710 július 6. Arch. R. III. 277.
1707 szeptember 11. Károlyi Okl. V. 690.
Volt idő, mikor a fejedelem pénze annyira megfogyatkozott, hogy az érdemet inkább jószággal jutalmazta.* De ha kikelt is a kapzsiság ellen, vasraverette Faindl eperjesi volt kamaratisztet, a ki a haza ügyében elesettekről jegyzéket kezdett nevezni, hogy birtokaikat majdan labanczoknak szerezze meg.* Óvakodott a balítéletektől, hogy a mostani szűk időkben másoknak ajándékozza az ország jövedelmét; lebeszélte tehát Bercsényit arról a tervéről, hogy a gróf Homonnai Drugeth Zsigmondné halálával a kincstárra szállt Homonnát megvegye vagy kibérelje; mert ha tízszer annyit ad is, mint más, Rákóczit kivéve senki sem hiszi el, hogy nem ingyen jutott hozzá.* Jószágaik elkobzásával fenyegette a fölkelni vonakodó nemeseket,* de ezt a jogát még a hűtlenekkel szemben is ritkán gyakorolta. Atyafinak ugyan nem szívesen adta az atyafi részét,* de az elkobzott birtokot mégis lehetőleg a családban hagyta. Pl. a hűtlen Palocsay Mihály javait Palocsay György,* Andrássy Istvánét Andrássy Pál és György kapta.*
1708 október 4. Arch. R. II. 349.
1709 november 29. U. o. II. 572–3.
1710 július 31. U. o. III. 144.
1706 augusztus 28. U. o. I. 666.
1710 június 27. U. o. VI. 538–9.
1708 januárius 28. Századok, 1873. 180.
1710 márczius 10. Arch. R. 367.
135. A SZÉCSÉNYI VÁRKASTÉLY.
A szécsényi országgyűlés már 1705 szeptember 30-ikán fölállította a közgazdasági tanácsot (consilium oeconomicum), mely 1706 újesztendő napján* kiterjesztett hatáskörrel lépett a szepesi kir. kamara helyébe. Elnöke Klobusiczky Ferencz. Tagjai:* Radvánszky János kincstartó, Krucsay Miklós és Spáczay Gábor kanonokok, Szentpétery Imre, Fodor László, Szepesy Pál, Pápay János, Prileszky Pál, Izdenczy Márton, Pálóczi Horváth György, Olasz Ferencz,* Szirmay Péter, Keczer Sándor, Platthy Sándor. Főügyész Okolicsányi Mihály, alügyész Dolinai Gábor, számvevők Bulyovszky Dániel s Kovács János. A tanács rendesen Beszterczén, néha Kassán (itt bizonyára elnökének, Klobusiczkynak házában) gyűlésezett. Hatásköre kiterjedt az országban levő minden kincstári javakra és jövedelmekre, a Hellenbach igazgatása alá nem rendelt bányákra és pénzverőházakra, a harminczadokra, vámokra, salétromos helyekre, portörő malmokra, a kereskedelemre s mindezeknek tisztjeire. A fejedelem abból indúlt ki, hogy «hadakozásunk ereje kiváltképen az oeconomiának jó rendekre való hozatásában áll»; 1705 október 7-ikén tehát 23 pontban részletes utasításokat adott ki a közgazdasági tanács részére.* Apasztotta a fölösleges gazdatiszti állások számát, a meg nem felelők helyébe másokat fogadott, a búzatermelést elsőrendű szükségnek nyilvánította, a jobbágyok robotolását karhatalommal is biztosította, a kincstári javak magánkézbe juttatását szabályozta, a kincstári javakon levő szegénység érdekeit oltalmazta, a számadásokat szigorúan megvizsgáltatta stb.
Mint Rákóczi 1706 januárius 2-ikán írta, «e napokban». Károlyi Okl. V. 354.
Rákóczi-tár, I. 440.
Előbb a tanács titkára; rendes tagnak a szenátus 1707 februárius 5-ikén választotta meg. Arch. R. II. 18.
Közli Gazdaságtört. Szemle, 1897. 115–123. Ennek mintegy kiegészítése az udv. gazd. tanács utasítása 1710 június 1-ről a nagy- és felsőbányai bányák s a munkácsi pénzverő ház inspektora számára. Tört. Tár, 1881., 371–7.
A fejedelem olykor maga is résztvett a tanácskozásokon,* s többször megütközött a közgazdasági tanács helytelen kívánságai és nagyzolása miatt. Figyelmeztette, hogy a szövetkezett rendek nem törvénytelenségek elkövetésére állították fel s ilyest ő meg sem engedne; a feleket egyoldalú vádlásra elmarasztalni, a hamis pereket folytatni nem hagyja.* Csodálta, hogy a tanács magát talán a rendek közé számítja, mindenkor törvényhozási intézkedést vár maga iránt s ilyenek hiányában mellőzi parancsait. Tudnia kellene, hogy a régibb intézkedéseket az újabbak megszüntetik.* Bercsényi is úgy vélékedett, hogy az Oeconomicumban* a két C-nek régen közibe ugrott az O és Coconomicum (kotkodácsolás) lett belőle. Sohasem is lesz már ebből patronomicum (nevének megfelelő), «hanem ha patronus a patrando dictus».* A vezérek tehát elégedetlenek voltak a tanács működésével; pedig Klobusiczky elnököt a fejedelem őszintén szerette mint volt jószágigazgatóját s gazdasági ügyekben tanácsadóját.* Időközben őt a pataki országgyűlés a hadbiztossági számadásokat vizsgáló bizottság elnökének is megtette,* a fejedelem pedig követségbe küldötte Lengyelországba és szenátorrá választatta.* Klobusiczky a gazdasági tanács okiratait magánál tartotta Rovnán. A mikor a falu 1710-ben leégett, ezek közűl csak néhány ládát menthettek meg.* Ez annyira elkeserítette, hogy többé elnöknek sem tartotta magát s visszautasította az utalványok kifizetését. Bercsényi azonban nem fogadta el lemondását s Homonnára küldte ülést tartani.* Rákóczi már úgy is régen tapasztalta, hogy Klobusiczky nem elnök. De ha nem akar is az lenni – tette hozzá,* – eltörölhetetlen jelleg a német; pokolban is az lesz, ha odakészűl (t. i. ha labancz akar lenni). «Rajta marad a bűz, a melyet megszagol Szirmay István, Tolvay és Thavonat; és mivel mindene megégett, a mije nincs, azt is elveszik tőle.»
Pl. 1708 június 13-án Egerben. Rákóczi-tár, I. 135.
1706 április 9. Arch. R. I. 517.
1709 június 22. U. o. II. 475–6.
A consilium oeconimicumnak.
1708 április 5. Arch. R. V. 604.
Thaly, Rákóczi ifj. 254., 349–350.
1708 deczember 14. Rákóczi-tár, I. 176.
U. o. I. 49–50., 176.
Ezek most az orsz. levéltárban vannak. V. ö. Bercsényi levelével 1710 június 10. és 27. Arch. R. VI. 525., 538.
1710 július 6. U. o. VI. 548.
1710 július 3. U. o. III. 128.
136. TELEKI MIHÁLY NÉVALÁÍRÁSA.*
Teleki Mihály (1704 júl. 25. Teleki-levéltár)
Erdélyben a fejedelem Teleki Mihályt szintén a magyar gazdasági tanácsnak adott utasítások megtartására intette, különösen a jószágok visszaadása ügyében; de kijelentette, hogy Erdély számára külön gazdasági tanácsot állít fel. Sőt 1707 június 26-ikán a Részek gazd. ügyeinek vezetésére is külön felügyelőt rendelt Sztojka László személyében, a kinek azonban Barcsay Ábrahám belső tanácsostól és erdélyi kincstartótól kellett függnie.* A fejedelemhez hű kamaraispánokat, ha időközben szolgálniok kellett is a császáriaknak, elüldözni nem engedte, s munkájok folytatásában őket karhatalommal is támogatni rendelte.* Mind a két országban voltak jóravaló kincstári tisztviselői; mint Ajtai Mihály, Darvay Ferencz, Grabarics Jakab, Kismarjay Albert, Veress Ferencz, Szlopnai János, Berhelyi György, Horváth Gábor, Móricz István, Görgei Imre, Szilvási István, Németh Péter, Bakai Ádám; de akadtak, a kik – mint pl. Szluha György – ügyei hanyatlásával odahagyták, labanczok lettek s ezzel nagy zavarokat okoztak.* «Rontáshoz tudunk, az építésre semmi gondunk!» zsörtölődött Ajtai a fölkelés elején. «Ha mindenből úgy gazdálkodunk, hogy csak a készhez nyúlunk és mást helyébe nem teszünk, minden dologtól megcsendűl a garadunk.»* A fejedelem maga is buzdított a gazdálkodás jobb rendjének behozatalára, hogy kára ne legyen a hazának.* Elért annyit, hogy a kincstári és a magánuradalmak a nemzeti küzdelem kincsesbányái lettek; maradandóbb alkotásokat azonban nem tehetett. Bölcsen mondta, hogy «a mint időben élünk, minden dolgot idővel kell a maga jó rendjére s folyamatjára hoznunk és igazgatnunk».*
Károlyi Okl. V. 633–4. és 667.
Utasítása 1706 augusztus 22. Erdélyi n. múz. okl. törzsgyűjt. A consilium oeconomicum helyreállítását Bercsényinek már augusztus 20-ikán megigérte. Arch. R. I. 593.
1710 augusztus 6. Tört. Tár, 1883. 393.
1704 november 22. Arch. R. I. 181.
1706 szeptember 5. U. o. 666.
1705 október 7. Gazdaságtört. Szemle, 1897. 123.
137. AJTAI MIHÁLY NÉVALÁÍRÁSA.*
Ajtai Mihály
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
