Hajkarika.
Hajkarika.
Az egyik végükön S idomban visszafelé hajlított nyilt hajkarikák vagy a német régészek által használt elnevezés szerint halántékgyürük pogánykori magyar sirokban csak kivételesen fordulnak elő, így például Nemes-Ócsán és Székesfejérváron, de csaknem valamennyi XI–XIII. századbeli sirban feltalálhatók s nemcsak a magyarországi, hanem a szlávok lakta vidékek régi temetőit is jellemzik. A hajgyürü a népvándorlás korában tűnik föl, úgy látszik tehát, hogy az avarok által divatba hozott hajfonat diszítésére vagy összefoglalására alkalmazták akár maguk a pannoniai avarok, akár pedig az uralmuk alatt volt szlávok olyan módon, mint a velenczei Sz. Márk-templom u. n. indusainál látjuk, a kiknél oldalt a fül mellett leeresztett s összecsavart hajfonatot a hátul lecsüngő fonattal a fültő alatt egy kis karika köti össze (20. 7.). E szerint az Árpádok korában általánosan elterjedt hajgyürü az itt talált, nem pedig a Kelet-Európából behozott viseletmódhoz tartozik.*
Dr. A. Lissauer: A szláv halántékgyürük idomairól. (Arch. Ért. 1891. 333–338.) V. ö. U. o. 1893. XIII. 316–318. Hampel J. Régibb középkor. II. 303–306.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
