Csatabárd. Csákány. Fokos.
Csatabárd. Csákány. Fokos.
A csatabárd legtöbbször Szt. László képein látható. A XV. század első tizedeiben, mint pl. a derzsi falképen (31. 1.), a csatabárd egyágú s felső és alsó végén egyenletesen szélesedik ki az éle; a XV. század közepe felé Hunyady János és V. László aranyai, meg a nagy-szebeni oltárkép tanúságai szerint (34. 5., 37. 6.) az előbb tompa bárdfok tüskés ágba megy át, mely a vaspánczélzat átlyukasztására szolgált s minél jobban elterjedt a lemezes vértezet, a tüskés ág is annál nagyobb fontosságuvá vált, ellenben a széles bárdél, melynek a sodronyos pánczélnál volt meg a rendeltetése, elvesztette korábbi jelentőségét, a pánczél lemeze horpasztó és lyukasztó fegyver lett szükségessé, erre sokkal alkalmasabb volt a fokos vagy csákány (XV., 8., 43. 1.), mely a XV. század vége felé kezd Európaszerte feltünni.*
Arch. Ért. X. 407–408. l. – Az 1510 körüli csákány alakjára l. Horváth Márk siremlékét. Győri tört. és rég. füz. II. 192.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
