Nadrág.
Nadrág.
A lábravaló most is, mint az Anjouk korában, szük nadrágból vagy harisnyából állt, gatya csak a kunokat ábrázoló képeken fordul elő, mint a háromszékmegyei killyéni falfestményen (32. 2.) s a bécsi egyetem magyar tanulóinak régi anyakönyvében, a «Liber Nationis Hungaricć»-ben levő s Sz. Lászlónak a kunnal való birkózását ábrázoló miniature-ön (32. 1.); ez utóbbi 1453 körül készült, ezen évvel kezdődik ugyanis az anyakönyv s ugyanezen időtájból való a killyéni falfestmény is. A harisnya két szára a nyugoti népeknél még most is rendszerint külön darabból állt, csak ha finomabb anyagból készült, akkor varrták össze fönt a két szárat s elől gombbal, meg szalaggal kötötték az inghez vagy kabáthoz. Nincsenek rá egyenes adataink – a képekből egyáltalában nem vehető ki – hogy tökéletesen ilyen volt-e a XV. századbeli magyar nadrág vagy pedig már ekkor is összevarrták a két szárát s a derékon, úgy, mint a későbbi időkből tudjuk, szíjjal kötötték össze; de úgy tetszik nekünk, hogy a ruha összeállítás módjában e téren is megelőzte a keleties viseletmód a nyugatit, az ősrégi gatya szárait már a régi időkben is összevarrták, már pedig a gatya, meg a nadrág közt tulajdonkép az a különbség, hogy az egyiknek bő, másiknak meg szűk a szára s amazt vászonból, emezt bőrből vagy posztóból készítették, máskülönben pedig a nadrág szárait is összevarrták; ha nem igy történt volna, akkor a tulajdonképeni nadrágra vagy egy új keletű magyar szót alkalmaztak volna, vagy a nyugoti szomszédaink, olaszok vagy németek elnevezését vették volna át őseink. A nyugoti divat befolyása alatt kétségkivül használatban volt a lábfejet is takaró és czombig, vagy azon fölül terjedő külön szárú harisnya is, mint p. az Anjouk korában, a has eltakarásának olyan módja azonban, a mik a XV. században a nyugoti népeknél voltak szokásban, vagy a nemi részeknél alkalmazott zacskóféle nálunk fölöslegesek voltak, mert a harisnyát ép úgy, mint a nadrágot, a gatyára huzták föl s nyilván ez a magyarázata, hogy régi emlékeinken oly kevés nyoma van ezen utóbbi régi keleti ruhadarabnak. Nyugoton szokásban volt még a XV. században is, hogy a harisnya két szára különböző színü volt; málunk egyszinű szövetből készült a nadrág, a felemás szinre csak a szmrecsányi templom falfestményein találunk példát. (37. 7, 8.) Hunyady János gyulafehérvári siremlékén a nadrág felső szára bő s kissé buggyos, egészen törökös a maksai Sz. László legenda kunjának nadrágja (30. 1.) más emlékeken azonban, a hol t. i. a mente nem takarja el, ez a rész is szűk és testhez álló. (46. 6. XVII. 4.)*
A bécsi anyakönyvről l. M. Könyvszemle. Új foly. I. k. 1892/93. 22. l. – A nadrágról l. Hottenroth id. m. 85. l. Heyden id. m. 107. l. – Beszt. sz. caliga = nadrag. V. Erdélyi végrend. (1472.): «Item parvulo meo Blasko… caligam meam lego.» Tel. Okl. II. 114.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
