Felső köntös. Spanyol köntös.
Felső köntös. Spanyol köntös.
A felső köntös a XVI. század második felében a spanyol divatnak megfelelő formát öltött. A dudoros váll már Izabella királyné síremlékén föltalálható s a hetvenes, nyolczvanas években folyton divatban volt (44. 4. 53. 2. 54. 3, 9. 57. 5.), sőt az erdélyi polgári viseletben a XVII. század első tizedeiben is fenmaradt (57. 13.). A gyöngyös, aranyos gallért, a mit 1550–80 közt emlegetnek az oklevelek, csakhamar elnyomja a fodor; a hetvenes évek elején a gallérból még csak egy kis csipke látszik ki (54. 3, 9.), a nyolczvanas években már nagyon el volt terjedve a széles fodrú ruhanyak (53. 2, 5. 54. 4. L. még XXI. 10.), mely gyöngygyel, arany-, ezüstfonállal, arany kötéssel volt diszítve, míg aztán a XVII. század elején a fodrot a felálló csipkegallér váltja fel. A köntös szabása is alkalmazkodik a spanyol divathoz, hajlékony vesszőből (spanyol: verdugo) készült abroncsokkal volt kifeszítve, innen nevezték «verdugado»-nak (francz. vertucale), a miből lett a magyar fardagály név; a rendesen fekete bársonyból, ritkábban fekete s kivételkép kék atlaszból készült dudoros újjú, derékban libamellvágású (54. 5.), feszes és nyakig gombolt spanyol köntös legelőbb a XVI. század derekán tünik föl, Bakyth Anna viselte 1556-ban, de csak a század két utolsó s a XVII. század első tizedében, 1579–1609 közt volt igazi divatja (XXI. 10.), a XVII. században átidomult s 1620-tól kezdve spanyol janker vagy csupán janker név alatt fordul elő.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
