Mente. Suba. Subicza.
Mente. Suba. Subicza.
A dolmány fölé ölte hordták a mentét, illetőleg a subát. Mi különbség volt a két felöltő közt, arról föntebb már több izben volt szó; «suba» alatt mindenesetre nehezebb fajta bő ruhát értettek, mint «mente» alatt, amaz állatbőrrel, nyesttel, nyuszttal, róka- és hiuzmállal volt bélelve, emez részint állatbőrrel, részint pedig kelmével. Különben pedig a XVI. század első felében a régi leltárak rendesen subának nevezik a felöltőt s ha rövid volt, subiczának; a XVI. század dereka táján a suba mellett a felső köntös elnevezés is előfordul; Báthory Farkas 1552-iki ruhajegyzéke említi az asszonyi mentét s 1561–1629 közt találjuk egymás mellett s egymástól megkülönböztetve a férfi ruhák közt a subát és mentét, de már 1621-ben ugyanazt az egy öltönyt majd subának, majd mentének írják, a XVII. század második harmadától kezdve pedig a felsőruhát általában mentének hívták, míg a suba elnevezés mindinkább a női felöltőre szorítkozott. A suba különböző változatai közé tartozott az ujjnélküli vállba vágott s a lecsüngő hasított ujjú suba, melyek különösen a XVI. században divatoztak; a XVII. század elején említik a hosszú ujjú és csonka ujjú subát. A mezitelen hátsubát, mely a XVI. század utolsó harmadában jön elő, csak a vállra vetve lehetett viselni. Ecsedy Báthory István országbiró 1603-iki végrendeletében fordul elő a nyusztból készült kármán-suba, a mi alatt karamaniai török-perzsa izlésben készített, nyilván tehát virágokkal kivarrt bőrsubát kell érteni. A XVII. századbeli subákat rendesen gallér nélkül készítették, Bethlen Gábor 1629-iki végrendelete 18 darabot számlál föl, köztük azonban csak egynek volt vont aranyos galléra, más jegyzékekben bársony, meg prémes gallérú subáról van szó. Ugyancsak a XVII. századbeli suba sajátságaihoz tartozott az is, hogy csupán két pár nagy gombot varrtak rá, míg a XVI. században végig gombos volt. A mente a subához hasonlóan bő volt, de a hosszú és bő dolmányok divatja alatt, a XVI. században, inkább ezekhez, mint a subához hasonlított, bár nem volt derékba vágva. Leghosszabb s legnehezebb fajta volt a sarkig érő boér mente (vagyis a későbbi bunda), mely a XVII. század folyamán a hosszú ujjú subát helyettesítette s inkább csak téli ruha volt. Ettől különbözött a hosszú vagy öreg mente, mely a horgas inig vagy legalább is térdig ért s ez volt az uralkodó forma; a czombig érő kurta mente a XVII. század dereka felé kezd elterjedni s ez már rendesen derékba vágott volt többé-kevésbbé csákós szárnyakkal. Volt hosszú ujjú, sipujjú, csonka-ujjú mente, a mit különösen Bethlen Gábor kedvelt, úgy hogy 50 mentéje közt 34 volt csonka-ujjú; az ujj nélküli vállba vágott mentét pedig, mely a XVII. század második harmadában divatozott, II. Rákóczi György szerette, úgy hogy késő őszszel is abban járt. A pompára való mente, mint Apor P. írja, egész a hát közepéig érő hosszú és széles, külső felén prémes gallérral volt ellátva; a gallér nélküliek leginkább a XVII. század első felében fordulnak elő. Bocskay I. 1595-iki végrendeletében van szó először a szikszai mentéről, mely mint föntebb már említettük, a XVII. század derekáig felsőmagyarországi képeken látható sajátságos mellű menteformának felelhet meg. Bethlen Gábor mentéi közt találunk egy úgynevezett galléros bontott mentét; Koncz József szerint elől nyitott, össze nem gombolható formát érthettek alatta. A Balázsdeák mente alakjáról, a mit Berényi György ingóságainak jegyzéke említ (1656), mit sem tudunk. Thököly I. horvátos mentéje nyilván hasított ujjú volt, a minő felöltőben tünteti föl a Bath marquis birtokában levő egykorú arczképe. (XXVIII. 10.) A törökös csausz mentét, melyből Bethlen Gábornak is volt három – bársonyból, atlaszból, vont aranyból készítve, kocsismentének is nevezték; olyan hosszú lehetett, mint a boér mente, de annál könnyebb fajta és kelmével, nem pedig szőrmével bélelve s valószínűleg nem panyókára vetve hordták, hanem magukra öltve; szintén a könnyebb fajtájuak közé tartozott a cserkeszmente, melyet a XVII. század dereka táján emlegetnek. A lengyel mente, melyről Thököly ruhái közt van szó, a jó félszázaddal korábbi magyar mentéhez hasonló, csakhogy hosszabb annál, egész a bokáig ért. A téli és nyári mentét főleg a bélés különböztette meg egymástól; amazt leginkább szőrmével, nyuszttal, nyesttel, tengeri macskával, gyenettel, hiú-, és rókamállal, lábbal, torokkal stb. bélelték, emezt pedig könnyebb fajta kelmével, atlaszszal, tafotával, bársonynyal, tabittal, kamukával, terczenellával, vont aranynyal.*
Radvánszky id. m. I. 123–136. «Una subycha» 1522. Tört. Tár. 1889, 379. – «Duae Suppycze ex veluto nigro.» Kárlyi Péter ing, 1554. Radvánszky id. m. II. 11. – «(Hováth) Máthyasnak Jutoth az Atthyai Ruha Egy Granath Subicza öth forinth Irö.» 1579. U. o. II. 45. – «Mathjasnak egy muhar Subita.» Kapy-ingós 1580. U. o. II. 51. – «Egy Granath felső Ruha huzon harom forinth harmadfel pynz.» 1579. Uo. 45. – «Egy sekffw sin kamoka felsy – rwha,» «Egy selyem attlacz Sabasw veres felsy rwha.» 1580. U. o. 50. «Egy Egyer Iskarláth felső Ruháth kamokaual hant.» U. o. II. 15. (1561.) – «Egy Barson Menthe vonth aran zeldel tyndekle Nestel Belet, azzonnie», 1552. U. o. II. 9. – «Barson menteth ij. Egy Iskarlath Menteth belletteth.» 1561. U. o. II. 14. lap. «Item haat Suba mezthelen.» Joó Máté ing. 1580. U. o. II. 24. – «Egy hatt swba mezetelen» «Egy mente Belles Maly.» Kapy ing. 1580. U. o. II. 50. – Varkócz Miklós ruhái közt 1584. Századok. 1877. 562. V. ö. Radvánszky id. m. I. 134. – «Egy nyusztból csinált kármány subám vagyon (ha éltemben ezt a kármán subát másnak nem adom) Tatay Jánosnak hagyom.» Báthory Istv. végre. 1603. Radvánszky id. m. III. 225. – Koncz J. Bethlen G. végrend. (1629.) 42–56. l. – Boér mentéről l. Apor P. Metam. 351. A XVII. sz. derekától jön elő az oklevelekben l. Radvánszky id. m. I. 125. A Rákóczi árvák ing. közt 1688. «Hosszú ujju buér mente, gallér nélkül», volt galléros is. Tört. Tár. 1887. 778. – Bethlen G. mentéit l. Koncz id. m. 42–68. közt. – Vállbavágott mentéről Radvánszky id. m. I. 127. – Mon. Hung. Hist. Dipl. XXIV. 18. – Apor Metam, 350. – Szikszai mentére l. 216. jegyz. – A többire Radvánszky id. m. I. 128–129. Koncz J. id. m. 67.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
