Sisak.
Sisak.
A zárt sisakot felváltotta az elől csupán orrvédő vassal, oldalt pofa- vagy fültakaróval, hátul rákfarkas nyakvérttel ellátott sisak, melynek jellemzőidoma (XIX–XX. tábla), a tulajdonképeni magyar sisak, a XVI. század negyvenes vagy ötvenes éveiben alakult használatban levő könnyebb fajta salapból (56. 2.), részint pedig a sodronyos és orrvédős keleti sisakból (56. 4.) Az átmeneti formák az 1540–60 közti időből ismeretesek. (56. 5. – V. ö. XVIII. 1. magyarázatával). A huszárságnál egész a XVII. század elejéig meg volt a sisak, azután mindinkább elhagyták, úgy hogy a XVII. század második felében már teljesen felhagytak használatával s a régi huszársisakokat a császári hadsereg vérteseinek fölszerelésére használták föl.
A pánczélzatból megtartották a mellvasat, czombtakaró rákfarkas vértezetet (XVIII. 9. – 60. 4.) és a sodronyos vasinget, mely utóbbit a mellvas alá s a felimeg vagy pánczéling fölé öltöttek. (53. 1. XVIII. 4. XXV. 5.) A XVI–XVII. századbeli magyar pánczél csupán ennyiből állt, sőt igen gyakran még ennyiből sem. Néha megelégedtek a könnyü vasinggel, mely fölé mentét öltöttek (XXV. 2. 63. 4.), a huszárság a XVI. század vége felé nem is hordott egyéb vértezetet, mint sisakot és vasinget (58. 2.), melyet ezen okból huszáringnek is neveztek; a kurucz korban az előkelőbbek mellvasat hordtak (XXVIII. 6.) vagy pedig a félszázaddal előbb divatba jött s különösen a lengyeleknél nagyon elterjedt halhajas pikkelye karaczél vagy kuraczéldolmányt. (XXVIII. 10. XXX. 1.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
