augusztus 25. 235. sz.,
augusztus 25.
235. sz.,
235. sz.,
[……]
A lengyelek mozognak.
A keleti kérdés megoldásának esélyeinél mindinkább előtérbe lép azon remény, melyet a fantázia ragyogó alakban színez ki, hogy a lengyelek is előkeresik kettétört kardjuk éles felét és a gyilkos mellének fordítják.
A »tizenkettedik« órájuk az! az utolsó óra,… most vagy soha. Hadd legyen abból a széttört kardból még egyszer villám…
És valóban, már látszik a nyüzsgés, sürgés, forgás. A galíciai tartomány-gyűlés úgy nézett ki, mint a nyugalmas háztájék, ha keresztelőre készülnek.
Vérkeresztelőre!
A diplomaták is kezdik észrevenni e mozgalomban a gyülemlő felhőt, mely árnyat von az orosz kilátásokra, s mely könnyen rejthet villámokat méhében…
Maguk a török államférfiak pedig egyenesen számítanak arra a kicsi meglepetésre, mikor a lengyel elő fog állni és azt mondja a nagy cárnak: »Én is élek.«
Ez az egyedüli eshetőség, mely még kedvező »alakot« adhat a keleti kérdésnek.
Midhat pasa jó tudja forgatni a kártyákat, midőn egy lengyel mozgalmat igyekszik provokálni az eddig is erős hatalmasságok elleni hadviselésre gyöngének bizonyult orosz ellen.
A cár máris fázik ettől, s múltkor így sóhajtott fel a »Temps« szerint:
Ezek a lengyelek… ezek a makacs lengyelek. De hát mit is akarnak?
Hát biz az nagyon könnyen megesik, hogy: nemsokára megmondják.
Persze nem »petició« alakjában.
Bizony csak nagy istentelenség az, mikor a jámbor alattvalók kezdik levetkőzni az engedelmességet. No, de azért jól megy minden.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
