2. sz., január 2.
2. sz., január 2.
Van a Kerepesi úton egy lebuj, ősvilági kurta kocsma mélyen bent a föld gyomrában; rozzant lépcsőkön lefelé van a bejárata.
De nem ez az egyedüli nevezetessége, mert ilyen kinézésű lyuk több is van Budapesten; hanem van a homlokzatán egy zöld koszorú, melynek levelei közé biztatólag csábító szőlőfürtök vannak festve, a koszorú belsejében pedig e szavak pompáznak:
Vendéglő
Az Bizodalomhoz!
De még ez sem a legnagyobb nevezetessége, mert hiszen sok különös kocsmacímert produkált már az üzleti elmék találékonysága; legnagyobb nevezetessége ennek is az, hogy mint egykor Párizsban a kis Nannon kocsmája előtt XIV. Lajos, itt meg a múlt ősszel az arra sétáló Tisza Kálmán, és mint az E s mondaná, az oldala mellett trappoló Trefort miniszter és Beöthy Aldzsi minisztráns állottak meg s elolvasván a furcsa címet, a főmogul mosolyogni kegyeskedék, és imigyen szólala meg:
A bizodalomhoz? A mi Cégünk is ezen a címen áll fenn. Igaz-e, Guszti?
Guszti bólintott a fejével, míg a hátul ügető mameluk hivatalos kötelességének tartotta jóízűen röhögni őexcellenciája elmésségén.
Őexcellenciája észrevette a hódoló kacajt s kegyesen leereszkedék egy bizalmas kérdéshez:
Voltál már itt, Aldzsi, valamikor?
Én nem; hanem van egy ismerősöm, akitől azt hallottam, hogy Balázs Sándor már volt benne Az azt beszéli, hogy ott bizony olyan a bizodalom a vendégek iránt, miszerint lánccal van az asztalhoz erősítve a villa és kés, nehogy a vendéglősnek oka legyen a közönségbe vetett bizalmát megbánni Ez oszt a lucus a non lucendo.
A nagyúr összeráncolta homlokát s gyanúsan tekintett a beszélőre
Hová célozol, Aldzsi?
Izé izé hebegte Aldzsi megijedve.
No, no mondja szemrehányólag Tisza.
Bocsáss meg, kegyelmes úr! Esküszöm, nem a párt szabadelvű elnevezése járt eszemben.
Ej, ej frondeur! Pedig mi járhatott volna egyéb?
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
