TÉLI NAPFÉNY
TÉLI NAPFÉNY
A tegnapi királyi biztosi ebéd igen jó volt, s a »rekonstrukcionális ebédek« hírét megállapította hosszú időkre. A sárga bor, amit még a Tisza Lajos nagyanyja szüretelt, igen jól ízlett és vidám hangulatba hozta a társaságot.
Különben, hogy a királyi biztos, mint gazda ellen ne vétsek (mert már azt nem vinném el e lelkemen), ki kell jelentenem, hogy volt biz ott másféle bőr is bőven; csak egyetlenegy hiányzott, ami pedig legjobban ízlett volna a tisztelt vendégkoszorúnak – a szatymazi buckai.
A »kegyelmes úr« maga is folyton jó hangulatban volt, s egész szeretetreméltóságát kifejtette. Nyájasan társalgott vendégeivel és különös szívélyességgel Reiner úrral, kiben nagyon megszerette az iparos elemet.
De legjobban volt elemében az ősz Kremminger prépost, városunk ezen köztiszteletben élő ! alakja, s magasan kidomborodó karaktere.
Körülbelül ő vezette a társalgást az asztal fölött örök vidámságú mosolyával, eredetiséggel és szellemmel.
– Amikor a nagyságod gyémánt miséje lesz – mondja Tisza Lajos az öreghez fordulva – ha addig élek is, eljövök akárhonnan.
– Magam is szeretném megélni – mondja az öregúr – és talán meg is élem – dacára, hogy már nagyon lesi a halálomat Kovács Berci.
– Már miért lesné? – kérdi tréfásan a »kegyelmes úr«.
– Hát bizony csak azért, hogy új papot választhasson.
Az élc passzolt Kovács Bercire, mert ő már bebizonyította, hogy szereti a papválasztásokat, hanem azért ő sem engedte magát kardvágás nélkül.
– Alkalmasint azért apprehendál rám nagyságod, mert még eddig nem tehetett szerencsétlenné; nem eskettetett össze senkivel.
– Ami késik nem múlik – riposztíroz vissza vidáman az öreg úr –, ha kissé elkésett is ezzel a dolgával, azért legföljebb föl fogom számítani önnek a késedelmi kamatokat is – a stólában.
…A jelen volt házas emberek pedig mind irigykedve nézének vala derék iskolaszéki elnökünkre, aki még az esketési stóla fizetésen innen van.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
