III. HUSZÁRCSÍNY
III. HUSZÁRCSÍNY
A jó öreg Vahot Imre bácsi jól megkomponálta ezt a darabot. Mindig hatott s mindig is hatni fog az ünnepi publikumokra, nagy mértékben. Kerekded mese, jó egészséges kompozíció, ami a pongyola nyelvezet dacára is még sokáig, nagyon sokáig színen fogja tartani a Huszárcsínyt.
A jó öreg Imre bácsi is erre a darabjára volt a legbüszkébb, mert ezért kapta a királynétól emlékül a nagy gyémántos tűt, melyet ugyan egyszernél többet sohasem tűzött föl, de azért mindig nagy becsben tartott.
Akkor egyszer is úgy történt, hogy az »irigyelt« Jókait akarta »lepipázni« Imre bácsi, s mikor az a Szent-István Rend keresztjével jelent meg egy helyen, Imre bátyánk mellén is ott hányta-vetette fényét az öt darab nagy gyémánt.
»Ha te a »király költője« vagy, Móric – mondá oda kevélyen –, én meg akkor a »királyné költője« vagyok.«
Jókai mosolygott. S Imre bácsi boldogan jött haza, hogy íme most már megmutatta az írók fejedelme előtt is, hogy ő kicsoda.
De térjünk át a játékra.
Az egész előadás egyike volt a legsikerültebbeknek. Halmayné és Szabó Bandi elemükben voltak.
Ezeket, valamint Ferenczinét is, ki két népdalt énekelt el, elég csinosan, lelkesen megtapsolták.
Az előadásban ízléstelen csak az volt, mikor a cigányokat Makó derekasan elveri.
Hiába, az ízléstelenségeket Makó csinálja mindig.
De a jóízű dolgokat is ő csinálja.
S ezért nem tudunk rá megharagudni, a rovás nem telik meg odáig.
Egyet fölír, kettőt törül…
*
(Beküldetett) Alólirott tisztelettel hálás köszönetem nyilvánítom mindazon jóakaróimnak, kik jutalomjátékom alkalmával kitüntettek, maradtam alázatos szolgájuk
Bodrogi Dénes.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
