VÁLSÁGOS PILLANAT
VÁLSÁGOS PILLANAT
Az erdőszéli patak olyan hivogatólag inti magához a tikkadt állatot. Előbb félénken, majd egyre bátrabban lépett ki a szabadabb térségre, hol már csak törpe bokrok s magas sás jelképezik az erdő folytatását. Aztán szemébe csillant a patak kristályvize, s a fürge őz mind gyorsabban szedte lábait, hogy mielőbb odaérhessen, szomját enyhíteni. Csöndes a táj, szél is alig mozdul, mely a bokrokat megzörrentené. Egyszerre a vízen túl nesz hallatszik. Az állat ijedten emeli föl fejét, s arrafelé néz, ahol valami fényeset lát megvillanni. Nem tudja, de érzi, hogy veszedelem fenyegeti. Tagjai reszketnek, lábai futásra készen – de a rettegés még lebilincselve tartja egy pillanatig, mintha lábai a földbe gyökereződtek volna. A vadász fölemeli fegyverét és… Ezt a válságos pillanatot ábrázolja szép rajzunk, mely Canzi Rezső avatott keze alól került ki. Mire a félénk állat végre futásnak eredne, a fegyver már eldördült, s a parti zöld füvet és a patak kristályát pirosra festi a kiomló vér, míg a megtörő szemek fájdalmasan búcsúznak el a ragyogó természettől, mely zavartalanul mosolyog tovább, mintha semmi sem történt volna.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
