A NÉPSZÍNMŰ KÉRDÉSE
A NÉPSZÍNMŰ KÉRDÉSE
A »Hon« mai számában Rákosy Jenő nyilatkozik a népszínmű-ügyben. Minthogy főcélzatában mi is helyeseltük laptársunk felszólalását, nem lehet elhallgatnunk olvasóink előtt Rákosy úr megjegyzéseit sem, ki igen sok figyelemre méltó okot hoz fel amellett, hogy a népszínmű iránti érdeklődés emelkedése és csökkenése mindig külső viszonyokban talál magyarázatot.
Elmondja, hogy a Népszínház egy évben egyetlenegy népszínművet annyiszor adott elő, ahányszor egy évben a Nemzeti Színház összes népszínmű repertoire-ját játszta, és azonkívül még legalább kétszer annyiszor a népszínmű repertoire-t.
Utal arra, hogy ami a népszínmű nagy sikereit okozta a Nemzeti Színházban, az Blaháné és az akkor még kiváló Tamássy volt, kiket a közönség csak a hetedik napon láthatott, hat napi unalom után.
Egy Visi úr által hagyott résen ügyesen gruppírozza és fölépíti a bizonyítékokat, hogy Blaháné előtt azon időben is pangott a népszínmű, midőn a Nemzeti Színháznak a mai nemzedéknél is jelesebb művészei voltak.
Mert Blaháné és Tóth Ede adta szerinte e genrenek a nagyobb lendületet.
Ugyanaz a Blaháné, aki eddig a Népszínháznál volt s aki midőn vidékre megy, el nem indul Csepreghy és Lukácsy nélkül, tehát azon darabok nélkül, mik éppen a Népszínházban termettek, s melyben Blaháné művészete tetőpontra jutott.
Summa summarum. A népszínmű pangott a Nemzeti Színházban is, míg Tóth Ede nem jött és nem írta meg jó darabjait, s pangni fog a Népszínházban is, mióta Csepreghy meghalt, s míg nem támad új nagy tehetség.
Látjuk ebből a rövid kivonatból is, hogy Rákosy úr válasza ügyes polémia – hanem ő is hagyott benne egy nagy rést, s ez az, hogy ő folyton úgy beszél a népszínműről, mint valami alantos műfajról, élénken jelezve azon nagy művészi eredményeket, melyeket a Nemzeti Színház elért, mióta ettől a nyűgtől megszabadult.
Tehát ez a fitymálva említett »hetedik nap« tette lehetővé, hogy a Nemzeti Színház, melynek előadásai »sivár látványosság«, és melynek sorsa nem virágzás, hanem szemfényvesztés volt, most hat év múlva a tökély fokán áll?
Szerencsének nevezi azt Rákosy úr – s nem juttatná eszünkbe, pedig jól tudja, hogy nekünk drámánk alig van, s hogy két-három darabot kivéve, hat év alatt a nemzet legelső műszínháza alig tehet egyebet, mint hogy az idegen, leginkább francia műveknek minél jobb magyarázója. – Ez pedig csak egyik és nem is a nagyobbik célja e műintézetnek.
Hanem igenis volt egy genre: a népszínmű, melyben a közönségnek nagy öröme telt, mely nálunk született és fejlődött bizonyos tökélyre és nem volt a külföldi termékek kópiája.
Higgye meg Rákosy, hogy az a hetedik nap megaranyozta akkor azt a hatot.
S ha a népszínmű hanyatlása árán kellett elérnünk azt, hogy a Nemzeti Színház drámai estéi jobbak (mert az operai esték nem jobbak), az bizony nem valami nagy szerencse.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
